“A szlovének szerint, mikor Isten kirázta zsákjából a világot, a tarisznya egyik sarkában benne maradt egy aprócska morzsa. A Teremtő a kis morzsát a későbbi Európa közepére szórta. Hegyet, tengert és pazar természeti gazdagságot ajándékozva e helynek. Ebből a morzsából született Szlovénia.”

Nyilván nem kell mindent elhinni a szlovéneknek, de ez esetben a fenti idézet teljes mértékben hiteles. Bled és Bohinj esetében pedig duplán igaz az állítás. Egyszerűen pazar látvány fogad minket, élőben még szebb, mint a képeken.

Maribort elhagyva szélsebesen száguldunk, hiszen már várt a főhadiszállásunk. Kora estére sikeresen érkeztünk a helyszínre. Egy nagy ház várt minket, a Triglav Nemzeti Park területén. Csend és nyugalom, fenséges hegyek és tiszta levegő jellemezte a területet. Szomszédjaink a tehenek alig pár méterre odébb legelésztek, gondosan elválasztva egy villanydrótkerítéssel, hogy senki se zavarja őket laza nyugalmukban.

Bled városa csak pár kilométerre volt tőlünk, így még azon az estén bementünk felmérni a terepet. Meglátogattuk a helyi kaszinót, sőt egy Porsche találkozóba is belecsöppentünk.

Másnap egy fokkal nagyobb fokozatba kapcsoltunk. Még otthon eldöntöttük, hogy bűn volna nem kihasználni a környék természeti lehetőségeit sport tekintetében. Így még otthon lefoglaltunk magunknak egy laza raftingolást a Száva folyóra. Egy örök élmény volt számunkra. Szavakba önteni is nehéz, el kell oda menni és megélni. Miután befejeződött a túra, annyira lelkesek voltuk, hogy egy canyoning erőpróbára is foglaltunk időpontot. A nap másik felében jutott idő Bled megismerésére is. Kerékpárokat béreltünk, megkóstoltuk a bledi krémest, felmentünk a Bledi várba (Blejski Grad), melyről a világ egyik legszebb panorámája tárult elénk – maga a tó kristálytiszta vize, zöld környezete és a Júlia-Alpok hegyvonulatai. A nap gyorsan elment, szerencsére éjszaka sem unatkoztunk.

Harmadik napon Bled városától még tovább merészkedtünk, hiszen várt minket Szlovénia legnagyobb tava, a Bohinji-tó. Természetesen keletkezéséről itt is legendák keringenek. A tó maga a szépség és nyugalom megtestesítője. Partján egy kecskebak szobra áll. A legenda szerint itt élt a híres Aranyszarv (Zlatorog), a kecskebak, akinek vérétől gyógyító virág terem és szarva a völgy titkos kincses ládájának kulcsa és egyben ő a legjobb szlovén sör szimbóluma is. Mi elsősorban a Savica-vízesésre voltunk kíváncsiak. A közel 70 méter magas vízesést, a tó másik végén tudtuk megközelíteni. A nap végére visszatértünk Bledbe, majd rákészültünk az estére.

Elérkezett az utolsó nap is. Erre a napra ütemeztük a canyoning akciónkat. Nálam ez volt a nyár slágere. Maga a helyszín a Fratarica kanyon (Bovec) volt. Az odautat egy kis olasz kitérővel kellett megtenni, mert egyszerűen így tudtuk megközelíteni a helyszínt. Kimerítő, de egy életre szóló élményt kaptunk: kisebb-nagyobb vízesésekről való szabadesés, kötéltánc egy 50 méteres vízesés alatt. A csapat is nagyszerű volt, főleg a velünk tartott skót lány volt elemében. A legjobb az volt az egészben, hogy vissza nem fordulhattál, mindenképp meg kellett csinálni az adott szakaszt, még akkor is, ha elsőre beijedtél tőle. Ez így volt nálam is, mikor az 50 méteres vízesésről engedtek le, miközben egyszerre görcsbe rándult minkét vádlim, majd sziklának csapódva, ordítva landoltam a jéghideg vízbe. Túléltem és még élveztem is a helyzetet.

Szlovénia esetében kis országról van szó, de annyi látnivalóval bővelkedik, hogy nehéz olyan programot összeállítani, hogy beleférjen minden négy napba. Legalább motiválva leszünk, hogy a lehető leghamarabb visszatérjünk eme szlovén valóságba.

Borka Zoltán
Patrik Rybár és Borka Zoltán

Címkék: alpok, balkán, bled, bohinj, canyoning, fratarica, rafting, savica, száva, Szlovénia, triglav