Kolozsvár és Székelyföld egy szeletének megismerése után, erdélyi barangolásainknak még nem volt vége. Egy tartalmas nap volt még betervezve Brassó városába, valamint Törcsvár várába.

Számomra az út odafelé eléggé fáradtságosan telt, mivel előző este a csíkszeredai Ólommadárban sikerült egy székely bácsival egy mély filozófiai eszmecserét folytatni a magyarság sorsáról. Szerencsére a fenséges táj mindenért kárpótolt engem. Miközben úton voltunk Brassó felé a Kárpátok hófödte hegycsúcsai magaslottak a háttérben, elkapva felettük egy – két villámlást is. Misztikus volt a pillanat, a legendák földjén. Már csak Van Helsing és szerzetes barátja hiányzott az összkép végett, aki Drakula grófot jött volna levadászni. Egyikkel sem találkoztunk, helyettük Brassót ismertük meg.

Brassó esetében is legendák övezik keletkezését. A fáma szerint a legelső városháza építésekor a földben, fagyökerek között egy koronát találtak. Innen származik az elnevezés, és ezért van, hogy a város címerében egy korona és egy fagyökér található. Az erdélyi szász németség egyik legszebb városa, mellettük magyarok, románok gazdagították a város mindennapjait. Sajnos a történelem kegyetlen vihara elérte, hogy a szászok szinte teljesen elhagyják a várost. Szellemi örökségük a helyi építészetben és hagyományokban él tovább.

Mi teljesen az óváros területére koncentráltunk. Egy fő sétálóutcáján (Strada Republicii) pihentünk meg, majd onnan pár perc sétával a híres Fekete templomot vettük szemügyre. A legkeletebbre fekvő gótikus templomról van szó. Nevét akkor kapta, mikor a “kedves sógorok”, a Habsburgok felgyújtották a várost, és a templom falait feketére festette a korom és a füst. A gyújtogatás oka az volt, hogy a szászok ellenezték egy császári őrség felállítását. A templom bejárata mellett található Johannes Honterus bronzszobra, aki az evangélikus vallás elterjesztője volt az erdélyi szászok körében.

Miután körbejártuk a város terét és szűk utcácskáit, felvitettük magunkat egy drótkötélpályás felvonóval a Cenk-hegy tetejére. Gyönyörű látvány tárult elénk a városról, beláttuk az egész vidéket, egy felejthetetlen élmény volt. Azóta is arra gondolok, hogy visszatérjek oda.

Mivel Brassótól mintegy 30 km-re található a festői szépségű Törcsvár, így nem volt kérdés, hogy meglátogassuk. Erdély leglátogatottabb vára található ott (Drakula-kastély). A románok szinte tökéletesre fejlesztették a Drakula-kultuszt. Drakula alatt a hírhedt havasföldi vajdát, Vlad Tepest értjük, akinek közkedvelt háborús hobbija a karóbahúzatás volt. Apja a Sárkány-rend tagja volt, nevét sokszor használta a sárkány latin megfelelőjeként Vlad Dracul-ként, fia pedig így lett Vlad Draculea. Egyszóval semmi köze a vámpírokhoz és egyéb fantasy lényeknek, sőt a várban is csak pár hétig “vendégeskedett”. Nyilván a nyugati kommersz utazónak ezt el lehet adni, amit a románok nagyon is jól csinálnak.

Maga a vár eszméletlenül festői, a számtalan átépítés ellenére középkori formáját megtartotta. Van itt minden – vámpírkultusz, Drakula-piac, falumúzeum. A kitartó munkának köszönhetően a kastély felkerült a világ 10 legszebb középkori kastélyának listájára. Belépő a romániai viszonyokhoz képest borsos (10 EUR), de a látvány ami ott vár minket megfizethetetlen.

A nap végére visszatérés Csíkszeredára, majd onnan egy hosszabb út következett haza.

Borka Zoltán

Címkék: brassó, cenk-hegy, drakula, erdély, Románia, szászok, törcsvár