Logo
Egy kis bécsi polgári luxus
2018.03.13.

Egy kis bécsi polgári luxus

Szerző: Borka Zoltán

Bécs tökéletes választás, ha a szépet, ha a klasszikusat és az eleganciát akarjuk vegyíteni. El kell azt ismerni, hogy a Habsburgoknak volt stílusérzékük, ami az építészetet és művészetet illeti. Bécs mára igazi multikulturális várossá nőtte ki magát, de a múlt szelleme továbbra is ott szállingózik az ódon városfalai között. Ráadásul itt van a szomszédban, így messzire sem kell menni. Egy kora reggeli indulással a reggeli kávét már ott szürcsölgetheted. Reggel kilencre már Bécsben találtam magamat. Mivel egy napra terveztem, így fizikai képtelenség lett volna bejárni az összes bécsi nevezetességet.

Reggeli célpontunk a Schönbrunn kastély volt. A barokk stílusú császári rezidencia még most is menő. Az már nem volt annyira kívánatos, mikor egy hadseregnyi ázsiai turista szállta meg a környéket. Annyian voltak, mint mongolok a Muhi pusztán. Még jó, hogy a kastély kertje elég nagy ahhoz, hogy ez a nagy embertömeg szétszéledjen. Felsétáltunk a Gloriettehez, melyben most kávéház üzemel. Kilátóként sem vall szégyent, mivel be lehet látni az egész környéket.

A közel három órás császári vizit után metróval visszarepesztettünk a belvárosba. Következett egy újabb mesés helyszín. A Múzeumi Negyed tele van látnivalóval. Ebben a sétában a Természettudományi Múzeumot választottuk ki terepszemlére. Aki szereti a geológiát, földrajzot, etnológiát és az ásványi kincsek imádatát, annak a múzeum a mennyek országa lesz. Én úgy éreztem magam, mint egy kisgyerek, aki visszarepült az időben.

Már jócskán benne voltunk a napban. Tettünk egy sétát a Parlament és a Városháza körül. Végül a Centrál Kávéházban kötöttünk ki. Brutális egy hely. Rohadtul drága, de a csóró ember is megengedhet magának néhanapján egy kis bécsi polgári luxust. Itt kipihentük az eddig legyalogolt kilométereket.

A vonatunk vissza Pozsonyba kora este, hat után indult. Szerencsénkre volt időnk egy rövid belvárosi korzózásra is. A mindig nyüzsgő Graben és a Stephansdom most sem okozott csalódást. A bécsi városi forgatag tt csúcsosodik ki. A Hofburg körül lovashintókkal viszik körbe a tehetősebb turistákat. Nekünk a hintózás most kimaradt. Legfeljebb a lócitrom szaga és a gyülekező esőfelhők édes kombinációja juthatott volna nekünk áldásul, de időnk véges volt.

Metróval mentünk vissza a pályaudvarra. Valamivel több, mint két euró a vonaljegy. Érdekes, hogy egy ellenőrrel sem találkoztunk. Kicsit más itt a világ, mint a budapesti metróaluljárókban. Ebből a vizitből kimaxoltuk azt, amit tudtunk.

Borka Zoltán


Címkék: , , , , , , , , , , , ,