Logo
Mese Elzászból – Strasbourg
2016.09.16.

Mese Elzászból – Strasbourg

Szerző: Borka Zoltán

2016 szeptemberében adódott egy lehetőség számomra, hogy belekóstoljak a francia kultúra egy szeletébe. Ebből a szeletből az Elzászi régió székhelye, Strasbourg városa jutott nekem. Mondhatni egy két napos gyors vizit volt, így aztán pörögtem rendesen, főleg úgy, hogy egy hivatalos program is várt engem, a városban székelő Európai Parlamentben.

Éjjeli indulás Pozsonyból volt autóbusszal, majd másnap kora délelőtt érkeztünk a szállásra. Igyekeztem legalább annyit pihenni odafelé, hogy másnapra teljes mértékben a városra tudjak koncentrálni.

A város felfedezése egy kiadós ebéddel indult, az Au Brasseur étteremben, ahol megkóstolhattam az elzászi konyha egyik specialitását, a flammekueche-t. Egy vékony, kemencében sült lepénytésztáról beszélünk, melyet különböző feltétekkel kínálnak. Könnyű, de laktató étel. Az ebéd után egy rövid séta Strasbourg főterére, ahol a város mennyei királysága fogadott, pontosabban a Strasbourg-i Notre-Dame Katedrális. Ez egy szakrális remekmű, a maga nemében. Engem teljesen lenyűgözött, mondhatni elvarázsolt, ami nem csoda, hiszen a gótikus stílusú épületek mindig is tetszettek. Miután ezt a csodát láthattam, megörvendeztettem magam egy finom kávéval. Elsőre sikerült egy olyan kávézóba betérnem, ahol a pincérnő szintén magyar volt. Ezen mondjuk már nem is lepődtem meg, mivel mi magyarok mindenhol ott vagyunk. Szikrázó napsütés, hömpölygő embertömeg jellemezte a várost azon a napon, függetlenül attól, hogy pár járőröző katona bezavart az idillbe.

Miután a kávé erőt adott tovább folytattam strasbourgi sétámat. Egészen a Szent Pál templomig gyalogoltam. Onnan pedig fokozatosan ismertem meg a város egyes helyeit – Place de la Republique, Palais du Rhin, Place Broglie és a Place Kleber. Terek, templomok, múzeumok, paloták – ezek jellemzik a belvárost.

Strasbourg legszebb negyede a Petite France nevet viseli. Itt időztem a legtöbbet. Fekete-fehérben játszó, gerendás házai és csatornái a régmúltba repítenek minket, a középkori, favázas agyagépületek között nem ritkák a 9. századból származó házacskák sem. Maradandó élményt nyújtott, hogy az ódon, gótikus hangulatú óváros utcáit járva a vízparton sétálgathattam. Alkalmam volt, hogy sétahajón a város csatornarendszerét is jobban megismerjem.

Az idő repült, és gyorsan este lett. Az estét finom vacsora és elzászi bor és egy három dimenziós látványanimáció, a katedrális oldalán jellemezte. Emlékezetes előadás volt, több százan gyűltünk össze. A fáradtság is megérkezett szépen lassan, így aztán az elalvással nem volt probléma.

A következő nap főleg az Európai Parlament meglátogatásával telt. Előtte volt még idő egy kellemes kávét lehörpinteni a Notre-Dame Katedrális előtt elterülő kávézók egyikében. Lazára vettem a figurát: ülő pozíció, napszemüveg, kávé és az emberek figyelése. Egyik kedvenc időtöltésem külföldi tartózkodásaim során.

A nap nagy része aztán az Európai Parlamentben telt. Lehetőségem volt megismerni összetételét és működését, sőt egy ülésre is sikerült beülni, ahol éppen az aktuális gazdasági ügyeket boncolgatták.

Kora estére nem maradt más hátra, mint autóbuszra pattanva, Szlovákia felé venni az irányt. Természetesen az Elzászi régióban, Strasbourgon kívül még van bőven mit megnézni, de így első nekifutásra ez a rövid kiruccanás nagyon is jól sikerült.

Borka Zoltán


Címkék: , , , , , ,