Amikor Pécs utcáin járok, a történelem és a modern kor elegyedését érzem. A város, mely olyan gyönyörűen bújik meg a Mecsek dombjai között, mindig varázslatos atmoszférát áraszt. A hűvös esti szélben sétálva a város főterén, a szépen megvilágított templom tornyai és az ódon épületek aranyfényben úsz
Dél-Dunántúl régiója Magyarország egyik leggazdagabb kulturális tárháza, ahol egyedülálló hagyományok és közösségek találkoznak. Különösen figyelemre méltó a Mohácsi Busójárás, a sokácok hagyományai és a jankecok, akik mindegyike különös színt és jelentőséget ad ennek a területnek. A Mohácsi Busójár
Úgy gondolom, az már tényleg menő dolog, mikor a munkahelyedről nem hazamész a négyfal közé megpihenni, hanem helyette a reptérre, és húzod a csíkot valamerre, mert neked ez igazából a pihenés. Tudom, stílus kérdése az egész, ki és milyen módon éli le szürke hétköznapjait, de ha van mód, repüljetek
Durván huszonnégy órás utunk után azt vettem észre magamon, hogy a tbiliszi-i reptéren állok és bambán várom a poggyászomat. Marcell sem nézett ki jobban, ő már gondolatokban az ágyára gondolt. Szerencsére volt transzfer is intézve nekünk, vártak is minket: a taxis fószer és a fehérorosz srác, aki s
Tele a hócipőd a nagyvárosi zaj forgatagából? A munkahelyeden gyilkolni tudnád a sok idiótát? Vagy csak lelked egyszerűen nyugalmat és a természet zöld ölelését kívánja? Megnyugtatlak, de nem kell messzire menned, hogy azt a bizonyos nyugalmat megtaláld, vagy csak egyszerűen feltöltsd szervezeted po
„Bárhová is utazik az ember, bármilyen tájat is fedez fel, ha ezt a barátaival együtt teszi, bárhol otthon érezheti magát.”
„Az utazás irányt mutat nekünk abban, hogy felkeltsük azt a vágyat magunkban, hogy felfedezzünk valami maradandót.”
