Ha a lengyelek képesek voltak az ukránokkal 2012-ben egy közös labdarúgó Európa-bajnokságot összehozni, akkor méltán érezhettük azt, hogy mi is megtudjuk rendezni a mi kis galíciai (lengyel-ukrán) körutunkat, megbolondítva jópár felvidéki (szlovákiai) nevezetességgel. Hogy miért pont ilyen körutat l
Galíciai körutazásunk egyik csúcspontja mindenféleképpen Lviv sokszínű városa volt. Miután átverekedtük magunkat a határon szélsebesen hajtottunk a város felé. Pontosabban csak hajtottunk volna, mivel az ukrán utak nem a minőségről híresek, ráadásul a város előtt akkora dugó keletkezett, hogy csak a
„Bárhová is utazik az ember, bármilyen tájat is fedez fel, ha ezt a barátaival együtt teszi, bárhol otthon érezheti magát.”
„Az utazás irányt mutat nekünk abban, hogy felkeltsük azt a vágyat magunkban, hogy felfedezzünk valami maradandót.”
