Ha a lengyelek képesek voltak az ukránokkal 2012-ben egy közös labdarúgó Európa-bajnokságot összehozni, akkor méltán érezhettük azt, hogy mi is megtudjuk rendezni a mi kis galíciai (lengyel-ukrán) körutunkat, megbolondítva jópár felvidéki (szlovákiai) nevezetességgel. Hogy miért pont ilyen körutat l
Magunk mögött tudva Vlkolinec kicsiny faluját és Árva várát, előttünk az napra már csak egy cél lebegett: biztonságban megérkezni Krakkóba. Szerencsére így is volt, ráadásul a szállásunkat is könnyen megtaláltuk, mivel elhelyezkedésileg nagyon jó helyen volt a városban. Már út közben lógott az eső l
Ha visszagondolok arra, hogy milyen számomra Lengyelország egykori fővárosa, az európai kultúra egyik fellegvára, akkor azt nehezen tudnám szavakba önteni. Lenyűgözött, elvarázsolt. Mese volt lelkemnek, mikor ódon macskaköves utcáin sétálva, éreztem gazdag történelmét és lüktető életét. Azok a pilla
„Bárhová is utazik az ember, bármilyen tájat is fedez fel, ha ezt a barátaival együtt teszi, bárhol otthon érezheti magát.”
„Az utazás irányt mutat nekünk abban, hogy felkeltsük azt a vágyat magunkban, hogy felfedezzünk valami maradandót.”
