Ha a lengyelek képesek voltak az ukránokkal 2012-ben egy közös labdarúgó Európa-bajnokságot összehozni, akkor méltán érezhettük azt, hogy mi is megtudjuk rendezni a mi kis galíciai (lengyel-ukrán) körutunkat, megbolondítva jópár felvidéki (szlovákiai) nevezetességgel. Hogy miért pont ilyen körutat l
Na a határ átkelés is megért egy misét. Röviden a tököm tele volt ezzel, amit le kellett ott rendezni. Mi a schengeni határok gyermekei vagyunk és ehhez mi nem vagyunk hozzászokva: minimum 2 órás várakozás, káoszháza, “Zbrane!” felkiáltások…stb. A “zbrane” szó, amit még sose hallottunk egy ukr
Miután elhagytuk Krakkót, Rzeszów felé vettük az irányt, ami egy hangulatos főtérrel rendelkező városka. Gyorsan oda is értünk, mivel a két várost autópálya köti össze. Mivel az interneten nem találtuk, hogy egyáltalán kell-e fizetni a használatért, ezért az egyik benzinkutas srácnál érdeklődtünk. A
Magunk mögött tudva Vlkolinec kicsiny faluját és Árva várát, előttünk az napra már csak egy cél lebegett: biztonságban megérkezni Krakkóba. Szerencsére így is volt, ráadásul a szállásunkat is könnyen megtaláltuk, mivel elhelyezkedésileg nagyon jó helyen volt a városban. Már út közben lógott az eső l
Az ember elmereng néhanapján, hogy mily szörnyűségre képes, embertársaival szemben. Auschwitz élő példája, hogy a gonosz soha nem alszik. Hitler legnagyobb koncentrációs táborát Krakkótól 70 km-re délnyugatra hozták létre és annak szelleme örökre beírta magát az európai tudatba. Egy szinte
Ha visszagondolok arra, hogy milyen számomra Lengyelország egykori fővárosa, az európai kultúra egyik fellegvára, akkor azt nehezen tudnám szavakba önteni. Lenyűgözött, elvarázsolt. Mese volt lelkemnek, mikor ódon macskaköves utcáin sétálva, éreztem gazdag történelmét és lüktető életét. Azok a pilla
„Bárhová is utazik az ember, bármilyen tájat is fedez fel, ha ezt a barátaival együtt teszi, bárhol otthon érezheti magát.”
„Az utazás irányt mutat nekünk abban, hogy felkeltsük azt a vágyat magunkban, hogy felfedezzünk valami maradandót.”
