Logo
Dubai, a sivatagi csoda
2019.08.24.

Dubai, a sivatagi csoda

Szerző: Juhász Orsolya

12 évvel ezelőtt egy ártatlan, kiváncsiskodó kérdés és aztán egy véletlen szerencse folytán olyan helyre utaztunk a családdal, amit elképzelni sem tudtam volna. Akkoriban kezdett egyre jobban a köztudatba kerülni egy város, valahol az arab sivatag homokdűnéi között. Egy város, ahol a képzeletnek szinte semmi sem szabhat határt. Ahol egy pálma alakú sziget „felépítése“ csak egy teljesen átlagos gondolat, ahol mosolyogva síelhetsz, míg odakint a hőmérő higanyszála simán 40 °C felett van. Ahol a cél nem más, mint „a világ leg…“

Már 12 évvel ezelőtt is leesett az állunk, hogy mire képes az ember, szinte a semmiből, ha pénze van. Jól emlékszem, mikor hazaindultunk azt mondtuk, vissza kéne ide jöni egy 10 év múlva, hogy megnézzük, mennyit is változik az egész.
… és most itt vagyok, izgatottan, kíváncsian szállok be az Emirates Boeingjébe, hogy 12 év után visszatérjek abba a felfoghatatlan csodavárosba, Dubaiba.

Az érkezés máris deja vu-t keltett, pontosan az a forró levegő csapott fejbe, mint amilyenre emlékszem régről. Éjjel van, vagyis inkább már hajnal, de a hőmérő még így is veri a 35 fokot. Szállásunk a Haabtor Grand Resort, amely a Jumeriah Beachen helyezkedett el, közel a Dubai Marinahoz. Hét éjszakát töltöttünk el itt.

Habár éjjel utaztunk, nem döltünk ágynak mikor odaértünk. Kipakoltunk és ebéd után megindultunk a városba. Még itthon foglaltunk jegyet a Burj Khalifa legmagasabb kilátójába. Jelenleg a világ legmagasabb épülete, 828 méterrel magasodik az ég felé. Mi a 148. emeleti kilátóba mentünk fel. Az utat az ég felé gyalog is meg lehet tenni, de inkább a világ leggyorsabb liftjének titulált lehetőséget választottuk. 10 m/s sebességgel pillanatok alatt fent voltunk a toronyban. Már a liftben remek élményben volt részünk, a felfelé vezető úton a lift falaira a világ híres magas épületeit vetítik ki, magassági sorrendben, egymás után. Elmentünk a gízai piramisokig mellett, elhagytuk az Eiffel tornyot és a kuala lumpuri Petronas ikertornyokat is. Lepipáltuk a new yorki Empire State Buildinget vagy épp a shanghai Taipei-t míg felértünk a felhők közé. A liftnél már datolyával és kávéval kínáltak bennünket, majd nyugalomban le lehetett ülni egy-egy ablak elé, és elmerengeni az elénk táruló város látványában. Aztán van ott fennt, abban a pazar magasságban egy szabadtéri terasz, ahol körbesétálhatsz, ami egyben a világ legmagasabban lévő szabadtéri terasza. Onnan fentről látja igazán az ember, hogy egy homokba épült városra néz le. A lentről felhőkarcolónak nevezett épületek eltörpültek ott fennt.

Ki hitte volna?
Gondolnád hogy az ember Dubaiban majd meg fagy? Na hát ez is megtörtént velünk. A bevásárlóközpont, a torony belső tere rettenetesen klímázott, így az első délutánunk nagy részét fagyoskodással töltöttük. Tény, hogy megérte minden perce, de fogadj meg egy tanácsot, bármennyire is meleg van odakint, legyen nálad egy kendő, kardigán az épületekben töltött órákra.
Szerencsénk volt, mert mire leértünk a toronyból, láttuk, hogy a nagy szökőkút előtt eléggé gyülekeznek az embernek. Vártunk hát egy kicsit, hátha történik valami (addig kiolvadtak az elfagyott lábujjaim). Pontban 6-kor meg is szólalt a zene és a hatalmas szökőkút egyszerre csak hastáncot kezdett járni. Terveztük, hogy valamelyik este megnézzük újra a showt, már fényekkel együtt, de a délutáni is megérte a várakozást.

A műsor után megcéloztuk a metrómegállót, hogy lassan visszakeveredjünk a hotelba. Dubaiban egyes városrészek között elég nagy távolságok vannak, így nem árt ha előbb utánanézel es kicsit több időt szánsz az utazásra. 30 km városon belül teljesen normálisnak számít.
Aznap este már nem mentünk sehová, az előző éjjeli repülés és a napi program eléggé lemerítette az energiáinkat, sétáltunk a hotel kertjében, megittunk egy koktélt és inkább lepihentünk, tekintve hogy szombaton hosszú nap várt ránk.

Egy régi ismerős, még az egyetemről, már évek óta Dubaiban él. Fel is vettem vele a kapcsolatot még az utazásunk előtt és vendégszeretően fel is ajánlotta, hogy szervez nekünk programot, ha szeretnénk. Szombat reggel meg is érkezett értünk és elindultunk az aznapi körútra, ellátogattunk Abu Dhabi-ba. Szlovákia, Magyarország, de szerintem a környező országok bármelyike tanulhatna az ottani úthálózatból. Annak ellenére, hogy még mindig a sivatag közepén vagyunk és a két város között ezt érzékeled is, az utak, autópályák több mint elsőosztályúak. Rengeteg sáv, karbantartott útfelület, zökkenőmentes autózás és egy újabb nagyváros, Abu Dhabi. Dubai-jal ellentétben, ahol inkább a magasságok felé törekszik a város, Abu Dhabiban ez annyira nem jellemző. A felhőkarcolókat itt felváltják a hatalmas területeken elhelyezkedő építmények. Felhőkarcolókkal csak az egyik városrészben találkoztunk, ahol néhány épület magas óriásként tekint le a városra.

Első megállónk Abu Dhabi legpuccosabb hotela volt. Az ajtóhoz vezető kocsifeljáró csillogó tisztaságú márványkő. Külön személyzet van, aki minden kocsi után feltörli a talajt, mielőtt beparkolna az új jármű. Újabb személyzet nyit ajtót az autóból kiszállóknak és egy újabb áll az ajtónál, hogy beengedjen a hotel recepciójára. Csak pislogsz kategória 😀
Tágas terek, szinte üresen, márvány padló, csillogó tükör, hatalmas csillár … a hotelnak ebbe a részébe tudtunk belekóstolni, de szájtátva néztünk.
Tovább is indultunk az ún. Heritage Village felé, de útba ejtettük még a Forma1-es pályát, aminek számomra legérdekesebb része az önmagát árnyékoló hotel volt. Képzelj el egy fura alakzatot, sehol egy sarok, mindenhol kerekített és egy mégfurább szerkezetet az épület körül. Mint kiderült ezen a szerkezeten lévő lapok a nappal együtt mozognak így árnyékot vetnek az épületre … hát persze, mi mást? 😊

A modern világ közepén ott van a Heritage Village, egy apró szösszenet a nem is olyan távoli múltból, mikor még halászfaluk és szegénység volt a mai paradicsom helyén. Tűzforró homok, amely a szandálon keresztül is éget és viskók, amelyek nem olyan régen még jellegzetes házikók voltak. Tátva marad a szád, hogy aránylag rövid időn belül mi nőtt itt ezek helyére.

Innen tovább vettük az irányt Qasr Al Watan felé. Az épület csak idén, 2019-ben nyitotta meg kapuit a látogatók számára. Ez Abu Dhabi új elnöki palotája, ahová a közeljövőben az összes közigazgatási hivatal ide költözik majd. Az épület teljesen új, mégis stílusával visszarepít a múltba. Egyes termeiben kiállítások vannak, a régi írásról és kultúráról. Mintha csak az Ezeregyéjszaka meséibe csöppentünk volna.

Eljött a kajaidő! Az egyik felhőkarcoló kilátójában egy kávézó-teázó található, ahol jobbnál-jobb szendvicsekből lehet választani. Összekötöttük a kellemeset a hasznossal és odamentünk ebédelni. A nagy melegben nem is kívántunk nagy ebédeket. A frissen készített szendvics tökéletesen megfelelt, a kilátás volt a bónusz. Itt fennt láttuk, hogy a „puccos“ hotelhez tartozó tengerparton kicsit más árnyalatú a homok … épp ésszel nem felfogható ennek az oka. Ezt figyeld! A hotel színéhez az okosok szerint nem teljesen passzolt az ottani homok színe, ezért hoztak Marokkóból. Homokot hoztak be a sivatagba, mert nem passzol a színe? 😀 Naná, ez csak természetes!

A késői ebéd után megcéloztuk a Nagy Mecsetet. Ez volt a hely, ami engem aznapra a legjobban elvarázsolt. Hatalmas, hófehér, elegáns építmény, mely mindenki számára nyitva áll. A belépés teljesen ingyenes. Az abaják szépek, rendben tartottak, tisztítottak, nem volt velük gond. Amondó vagyok, ha erre jársz inkább tedd el a kendődet a tasiba, és mindenképp ezt próbáld ki, az érdekesség kedvéért. Amit még javaslok és mi sem tudtuk volna, ha nem egy szinte helyivel megyünk oda: Úgy tervezz, hogy ott érjen utol a naplemente. Meseszép látvány, ahogy a nap megfesti az égboltot a hófehér mecset felett és összeolvad a megvilágítással.

Hazafelé kitérőt tettünk egy alkohol shop-ba, ami a semmi közepén található, supermarket nagyságú bolt, telis tele alkohollal. Igazából semmi más nem kapható itt, csak pia. Vallásból és kultúrából kifolyólag az itt élők alkoholt nem igazán fogyasztanak, de rengeteg külföldi dolgozó is él errefelé. Nekik a hotelokhoz tartozó bárokon kívül ezekben a shopokban van lehetőségük alkoholos italokat vásárolni – es ez utóbbiban sokkal barátságosabb áron. Megtudtuk, hogy ezt is engedélyre tehetik. Mindenki kap egy fényképes igazolványt mellyel legálisan vásárolhat alkoholt. Nade! Nem akármennyit. A fizetések egy bizonyos százalékát költheted el alkoholra. Ezt illik betartani” Na nem mondom, hogy nem eshet meg, hogy feketén hozzájutsz, de pszt, a szabály az szabály.

Másnap nem is mentünk sehová. Végre lejutottunk a tengerpartra. Napozás, inkább az ernyő alatti lustálkodás volt, 40 °C, tűző nap … az ember nem bírja sokáig. A tenger nagyon szép, de nyári időben a frissen elkészített húsleves forróságú. A hotel kertjében lévő sós vizű medence viszont hűtött, gond nélkül ellazulgatsz benne egész délután, csak legyen kalapod, ha jót akarsz. Este elnéztünk az Emirates Mall-nak nevezett bevásárlóközpontba. Tudjátok ez az a Shopping Center, amelyben megtalálod azt a híres sípályát. Sétáltunk egyet a boltok között és meglestük a síző, bobozó, hógolyózó sivatagi népet.

A következő napunk újra lazulással indult, de délután megint csak felkerekedtünk, hogy kicsit bepillantsunk a régi Dubai utcáiba is. Az óváros kb 30 km-re található a Marinától, de metróval ügyesen elérhető. Mit is mondhatnék, egy város mégis 2 világ … hihetetlen, hogy a 70-es években Dubai még sokkal inkább arra a városra hasonlított, amit ebben a negyedben láttunk. Döbbenetes, hogy szinte röpke idő alatt mit tudtak itt létrehozni.

Carrie Bradshaw kedvelői biztosan emlékeznek a film második részéből (Sex és New York 2) arra a jelenetre, mikor Carrie Abu Dhabiban elmegy egy igazán autentikus arab piacra. Pontosan ez volt a cél nálunk is. Megnézni a régi textil-, fűszer- illetve arany piacot. Az élmény sajnos kicsit eltért a várttól. Rengeteg árus, kis bódék, összetákolt asztalok … és mindenki nyakra főre kínálja a saját portékáját. Körülnézve az volt az érzésem, hogy rajtunk kívül egy fehér ember sincs ott, nem még hogy nő. Persze nem kell megijedni! Igazából minket sem a félelem fogott el, nem gondoltuk, hogy bántanának, de a túlzott nyomulás – konkrétan elleptek a kínálattal – eléggé a „túl sok“ fílinget adta. A nézelődés, esetleg szuvenír vásárlás helyett a „Hogyan jussunk ki innen? Csak menj előre és ne nézelődj“ forgatókönyv lépett életbe.

Aznap estére le voltunk egyezve Márkkal, a régi cimbivel, hogy összefutunk még egy vacsora erejéig. Össze is szedett minket a piac végében és megindultunk a kitűzött célpont felé. Szokásunkhoz híven, Hard Rock, természetesen. Be is gyűjtöttem a Dubai feles poharat szuvenírnek, gyűljön csak az itthoni készlet. Egy jó pofa sör, finom kaja, szórakozás. Kellett is ennyi az aznapi kalandos kóborlásunk után.

A keddi napunk megint punnyadással, lazsálással telt el. Sétáltunk a parton, a szálloda medencéjében hűsítettük magunkat. Persze nem bírtunk megmaradni egy helyben, így késő délutánra már szerveztük is a programot. Metróra ültünk és irány a Burj Khalifa. Este óránként indul meg a hatalmas szökőkút- , zene-, fény-show. Rengeteg ember várja kíváncsian mi fog itt történni és a szád tátva marad a hatalmas szökőkút táncától, ami tökéletesen illeszkedik a zenére és a fények csak még pompássá teszik. A torony ragyogva ágaskodik az ég felé, ámulatba ejtve mindenkit. Annyira elvarázsolt minket ez a hely, hogy a következő show-t is megvártuk.

LÁNYOK FIGYELEM! Azt a tippet kaptuk kedves félig dubai cimbinktől, hogy kedden este menjünk el valami bárba. Ugyanis, kedden este Ladies Night van, azaz a hölgyek ingyen fogyaszthatnak. Mi a Pier 7 nevű helyet választottuk. Ennek a 7 emeletes épületnek minden szintjén más-más tematikájú bár van, és mindegyikben él a keddi akció. Belépéskor kapsz vouchert, amit bátran leihatsz a bárnál. Na ki nem kapott még mindig kedvet Dubaihoz?

Másnap gondoltuk kipróbáljuk a buszos tömegközlekedést. Autóbusszal elgurultunk a nem messzi Burj Al Arab hotelhez. Ez az a bizonyos 7 csillagos luxushotel, privát kis szigeten, aminek jellegzetes vitorlás formája van. A busszal nem is volt semmi gond, sokkal inkább a gyalogosan megtett úttal a megállótól a hotelig. Nem véletlen, hogy alig volt ember az utcákon, rajtunk kívül. Abban a forróságban pár méter is megterhelő volt, patakokban folyt rólunk a víz. Megláttunk egy kis kabin szerű valamit, kiderült buszmegálló. Nem volt túl klímás, de kicsit hűtött, muszáj volt beülnünk pár perc erejéig mielőtt továbbmegyünk. Jelentem sikeresen megérkeztünk a célhoz. Végül még a szintén híres Jumeriah Beach hotelt is meglestük. Gondolom nem kell magyaráznom, hogy visszafelé miért is választottuk inkább a taxi lehetőségét.

Egyébként, nem kell megijedni a taxitól sem, drágább ugyan mint a tömegközlekedés, de kibírható. Ha az út előtt megkérdezed, mennyibe fog kerülni, elég pontosan belövi neked a taxis az árat, így nem lesz meglepetés.
Mivel a nyaralás vége vészesen közeledett maradék időnket pihenéssel töltöttük a hotelban, főleg a hűtött medence mellett és a naplementés tengerparton.

Kalandos és ámulatba ejtő hét volt, még így is, hogy nem teljesen az ismeretlenbe mentünk. Ismerkedtünk kicsit a múlttal, a hagyományos kultúrával, tapasztaltuk mire képes az ember, mit képes létrehozni a gazdagság. Szerettem minden részét. A sok pénz kicsit sem a giccsben mutatkozik meg. Modern elegancia veszi körül a várost, a várost ahol nem unatkozol!

Juhász Orsolya


Címkék: , , , , , , , , , , , , , , ,