A mi ténykedésünk Ljubljanában egy fél napot vett igénybe. Az osztrák Alpok nyúlványaiból ugrottunk be egy finom szlovén esszenciára. Mivel a szlovén autópálya most felejtős volt, így maradtak a hangulatos szerpentinekkel teletűzdelt útszakaszok. Páratlan tisztaság és nyálcsorgatóan gyönyörű táj jellemzi a vidéket. Reggel kilenc után már a város felett magasodó várban voltunk. Előttünk és mögöttünk az ázsiai veszedelem turizmus részlege lepte el a környéket. Ennyien még várost is foglalhattak volna, de maradtak a fényképek készítésénél, mert ezek ám mindent fényképeznek. Amúgy hét és fél euró a beugró a várba. Durván egy óra elegendő ahhoz, hogy bejárd a területét és élvezd a panorámát. Egyébként itt tartották fogva gróf Batthyány Lajost is, Magyarország első független kormányának miniszterelnökét, miután szabadságharcunk bukásra lett ítélve. Ezt egy márványtábla is megörökíti az odautazó számára. A vár börtön részlege nem egy Hilton minőségű, sem egy low cost-os hostel, egyszóval szar dolog volt börtöntölteléknek lenni.

A belvárosi forgatag már szebb képet mutatott, mint egy dutyi. Az óváros nagyon hangulatos és nyüzsgő. Kicsiny terei és régi épületei nagyon összhangban vannak egymással. Egy tartalmas hétvége után voltunk, így csak lazán korzóztunk, majd kiültünk egy könnyed ebédre. A kajálás után tettünk még egy kört a Prešeren téren, onnan pedig a kocsihoz ballagtunk.

Úton hazafelé is megmutatta bájait a szlovén természet. Völgyek, szerpentinek és folyók követték egymást. Az osztrák autópályán átsüvítve pedig kora estére már Érsekújvárban találtuk magunkat.

Borka Zoltán

Címkék: alpok, aranygyapjú, balkán, dutyi, esszencia, korzózás, ljubljana, monda, prešeren, Szlovénia, vár