Már a kellemetlenség és lelkiismeret furdalás határán mozognánk, ha éves útilistánkról lemaradna a Balkán vagy egy jóféle délszláv banzáj. Három év után az idei már nem a pandémiáról szól és eszetlen intézkedéseiről. Nem kell már suttyomban határt átlépni, katonák elől bújócskázni vonaton vagy egyéb
Úgy gondolom, az már tényleg menő dolog, mikor a munkahelyedről nem hazamész a négyfal közé megpihenni, hanem helyette a reptérre, és húzod a csíkot valamerre, mert neked ez igazából a pihenés. Tudom, stílus kérdése az egész, ki és milyen módon éli le szürke hétköznapjait, de ha van mód, repüljetek
Eléggé izmosra sikeredett az idei év júniusa. Keményen meghágtuk a Balkán egy újabb részét. Nem először és szerencsére nem utoljára. Letoltunk egy masszív koszovói kultúrmissziót, ahol többek között láthattam a goráni világvégét, tiszai vizeken pedig bejártuk a fenséges Délvidék egy újabb szeletét.
Miért írtam, hogy egy álom beteljesülése? Az elmúlt években legalább kétszer megcéloztuk, hogy márpedig Sarajevo nekünk kijár. Füstbe ment terv volt az egész. Mindig valami közbevágott, de idén ránk mosolygott a szerencse. Most éltünk a lehetőséggel! Sarajevóba az érkezés számomra nem volt leányálom
Miután Neumban kiáztattuk a lábainkat, kocsinkba pattanva Trebinje felé száguldottunk. Haláli egy út volt Trebinje felé. Azért írom, hogy haláli, mert azok a szűkös szerpentinek mindenek voltak, csak nem biztonságosak. Ráadásul a bérelt kocsink egy kész tragacs volt erre az utakra. Csoda, hogy nem k
Blagaj nincs messze Mostar városától. Húszperces autóút és ott vagy. Nem gondoltam volna, hogy így el fog húzódni a blagaji kitérőnk. Éhesek voltunk, mint egy orosz hadifogoly. Hoztuk a formánkat és ismét letámadtuk az egyik helyi éttermet. Úgy kell elképzelni, mint egy partizánakciót. Az egyik előr
A szerpentines utak kavalkádja után estére megérkeztünk Mostarba. Szinte sorsszerű, hogy a hotel előtt épp három üres parkoló volt, amire egyből le is csaptunk. Természetesen már várt minket a hotel recepciósa, aki egyben a tulaj is volt. A gyors egyeztetés után elfoglaltuk a szobákat. Nagy meglepet
Van ez a balkáni imádat, ami úgy terjed, mint nemibaj egy török háremben. Eszméletlenül szexi és eredeti. Temperamentumos és őszinte, valamint határtalanul vendégszerető. Ilyen feltételek mellett, amit a Balkán kínál nem volt nehéz összeszedni nekem és Petinek tíz embert. Már a tavalyi albáni “utols
A mi ténykedésünk Ljubljanában egy fél napot vett igénybe. Az osztrák Alpok nyúlványaiból ugrottunk be egy finom szlovén esszenciára. Mivel a szlovén autópálya most felejtős volt, így maradtak a hangulatos szerpentinekkel teletűzdelt útszakaszok. Páratlan tisztaság és nyálcsorgatóan gyönyörű táj jel
Közösségi oldalaink (ha van) virtuális téli fényképalbumai decembertől februárig hemzseg a Tátrától, Ausztria síparadicsomaitól stb…Ez a természetes, most van szezon. Késő tavasszal, valamint nyáron pedig megérkezik a váltás. Síléc helyett naptej, hóangyalkásszelfi után jöhet a homokba rajzolós, nem
„Bárhová is utazik az ember, bármilyen tájat is fedez fel, ha ezt a barátaival együtt teszi, bárhol otthon érezheti magát.”
„Az utazás irányt mutat nekünk abban, hogy felkeltsük azt a vágyat magunkban, hogy felfedezzünk valami maradandót.”
