Logo
Belgrád „ronda, de finom”
2016.04.09.

Belgrád „ronda, de finom”

Post by Borka Zoltán

De még mennyire, hogy finom! Nyilván ne számítsunk prágai vagy párizsi szépségű épületekre, vagy esetleg egy rendezett városképre, mert akkor rossz ajtónál kopogtatunk. Szerbia fővárosa az a hely, ahol minden pont fordítva van, mint más európai fővárosban.

Ha szereted magad úgy érezni, mintha egy kincsvadászaton lennél városnézés közben, miközben kellő kosz és káosz vesz körül, imádod Nikola Teslát és kellő nyitottsággal rendelkezel a balkáni kultúra irányában, akkor ezt a várost neked teremtették. Élvezni fogod minden percét, a maga nyüzsgő és pezsgő életét, a belgrádi emberek vendégszerető, életélvező természetét.

Maga a város hosszú múltra tekint vissza, hiszen mondhatni Európa egyik legrégebben lakott települése. A magyar történelem is hozzájárult a város dicső múltjához. Hiszen ki ne emlékezne Hunyadi Jánosék a szerb vitézekkel karöltve aratott, 1456-os júliusi győzelmére, az oszmán sereg ellen? Úgy bizony, ez volt a híres nándorfehérvári diadal, mely megállította egy jó időre az oszmán előrenyomulást Európa szívébe. Belgrád mindig is kontinensünk egyik puskaporos hordójának számított. Ezt sokszor maga a város meg is érezte, gondoljunk csak arra, amikor a NATO alaposan megbombázta a várost a 90-es évek végén, mikor javában dübörgött a koszovói konfliktus. A rövid történelmi kitekintést ezzel le is tudtuk.

Belgrádot megközelíteni egyszerű. Autóval pár óra alatt már a városban lehetünk. A városi közlekedés kaotikus, minden második kocsin látszódik horpadás, Szállást könnyű találni, ehhez is csak egy kis logisztika és rugalmasság kell. Az ottani árak pénztárcáinknak nagy barátai. Nem kell attól tartani, hogy nem fogunk kulturális és gasztronómiai orgiákat megélni. Ahhoz, hogy a várost jól felfedezd elég egy kellemes hétvége és egy nagyszerű társaság. Mi ezt a hétvégét 2016 áprilisára tettük. Megfűszereztük még egy kis vajdasági kitérővel is.

Belgrádban kora estére tudtunk megérkezni. Bejelentkezés a szállásra, rövid pihenés és lépteinket az esti város sűrűjébe vezettük, pontosabban a hires Skadarlija bohém negyedébe. Macskaköves utcáin kisvendéglők sorakoznak, teraszokkal, nyüzsgő élettel. A vacsora nem kezdődhetett rakija nélkül, ahogy nálunk a pálinka esetében. Belgrádban egyébként mondj nemet a diétának, mert itt isteni húsféléket lehet enni, ehhez jönnek a finom köretek, kenyerek, desszertek és persze a burek. Késő éjjelig mulattuk az időt a belvárosban, ami nem meglepő. Itt az emberek nem otthon a négy fal között vagy a virtuális világukban gubbasztanak, hanem kimennek a városba és élvezik azt, ami van. Mi a rakiját és a sört élveztük a legjobban, így aztán a szállásra való visszatalálás is kalandosra sikerült, főleg annak függvényében, hogy mindent cirill betűkkel írnak ki. Néhol az európaiság jegyében az utcatáblákat latin betűkkel is feltűntették, de saját tapasztalatból kiindulva ez nagyjából egynegyede az összesnek.

A másnap egy kicsit “macskajajosan”, de annál nagyobb lelkesedéssel indult. Reggeli séta a Tasmajdan parkban, majd a város legnagyobb pravoszláv temploma a Szent-Márk székesegyház megtekintése következett. Onnan a Koronázó templom felé vettük az irányt, érintve a város legnevezetesebb pontjait, a szerb Parlament épületét, a Nicola Pasic teret, az Öreg-palotát, Terazije főútvonalat a Milos fejedelem kútjával.

A nap fénypontja a Kalemegdan-erőd volt. Hatalmas parkja és csodás panorámája lenyűgöző. Előttünk a szélesen hömpölygő Duna körülöleli az erdőkkel borított Nagy-Hadi-szigetet, és ahogy mondják, itt „esik szerelembe” a Száva is a Dunával. Egy egész napot is el lehetne ott tölteni. Az erődtől egyenes út vezetett a város igazi szívébe a Knez Mihailova sétálóutcára. Kávéházak, éttermek, tele csinos, jó alakú lányokkal és sudár fiatalemberekkel, itt lüktet csak igazán a város ütőere. A nap zárásaként meglátogattuk a város egy nyugodtabb külvárosát, Zimonyt. Szűk macskaköves utcái, a Gárdos-torony szép, nyugodt látványt nyújtanak. Estére még jutott idő, hogy jobban szemügyre vegyük Belgrád egyik szimbólumát a nagy Ada hidat.

A harmadik napunk, már “macskajaj” nélkül kezdődött. Helyette kaptunk egy kis ködfátyolt. Kedvünket ez nem szegte, hiszen a Nikola Tesla Múzeumban ez nem hatott ránk. Nagyszerű tárlatvezetést kaptunk a szerb feltaláló életművéből. A múzeumtól pár perc sétával elértük a város egy további emblematikus épületét a Szent Száva-templomot. Ez a Balkán-félsziget legnagyobb ortodox temploma, több mint száz éve építik. Kívülről már teljesen készen van, belülről azonban még leginkább csak a csupasz betonfalak állnak. Innen autóba ülve utunk a városból kifelé vezetett
Útközben meglestük Szerbia egyik leghíresebb labdarúgócsapatának a Cvrna Zvezda stadionját. A Rajko Mitic stadion látványra kívülről eléggé lehangoló, de ettől függetlenül itt játszák a világ egyik leghírhedtebb városi labdarúgó összecsapását a Cvrna Zvezda – Partizan Beograd mérkőzéseket.

Fájó szívvel, de tele élményekkel hagytuk magunk után a fővárost. Tudjuk, hogy még vissza fogunk ide térni, hiszen mondhatni itt van a szomszédban.

Borka Zoltán
Kádek Péter


Címkék: , , , , , ,