Az idei csapatépítő kicsit rendhagyó módon zajlott. A horvátországi luxus hajózással ellentétben idén Szlovénia hegycsúcsai és vadvizei felé vettük az irányt. Első nap: Benéztünk a sógorékhoz, mielőtt Szlovénia jött velünk szembe. Második nap: Egy kis rafting olasz kitérővel és szellemjárta bányavár
Mivel tavaly ilyenkor még javában dübörgött a Covid19 fedőnévvel eladott járvány és egyetlen síközpont se volt nyitva, így a idei februári hónapunkban kamatostul bepótóltunk mindent, amit elvettek tőlünk. Kádek Péter
Brummogott a “Nagymedve” reánk, mondván itt az idő, a téli álom után, útra kerekedjünk hozzá, a messzi keleti szláv birodalmába. Amúgyis régóta kívánságlistánkon volt az, hogy betekintést nyerjünk a ruszki mindennapokba. Természetesen volt előszervezés bőven. Peti oldotta a logisztikát és az egyéb t
Immár hagyománnyá váló Jasná sítúra idén sem maradt el. Kádek Péter
Az ötlet még, hogy ideje lenne már egy luzitán kirepülésre, még Budapesten jött tavaly decemberben, a szinte már hagyománnyá vált évzáró utunkon. Miért pont Portugália – Lisszabon és környéke? Maradjunk annyiban, hogy ezen út megszervezése nem volt egy könnyű menet. Martin az útitársam ugyanis
„Bárhová is utazik az ember, bármilyen tájat is fedez fel, ha ezt a barátaival együtt teszi, bárhol otthon érezheti magát.”
„Az utazás irányt mutat nekünk abban, hogy felkeltsük azt a vágyat magunkban, hogy felfedezzünk valami maradandót.”