Mikor idén tavasszal meghirdetésre került egy átfogó program, ami a drávaszögi világba volt kihegyezve, tudtam én, nekem ott a helyem. Tartom továbbra magamat azon állításhoz, világlátás hazai pályán kezdődik, így ez a régió adta magát, hogy jobban megismerjem. Még mielőtt péntek reggel a Keleti pál
Közösségi oldalaink (ha van) virtuális téli fényképalbumai decembertől februárig hemzseg a Tátrától, Ausztria síparadicsomaitól stb…Ez a természetes, most van szezon. Késő tavasszal, valamint nyáron pedig megérkezik a váltás. Síléc helyett naptej, hóangyalkásszelfi után jöhet a homokba rajzolós, nem
Húsvét hétvégéjén, péntek kora reggel gyűl a tömeg a budapesti Pöttyös utcánál. Kemény kilenc ember egy kupacban, kik valamire készülnek. Nem tüntetés, se nem polgárpukkasztó cselekedet, csak a Balkánra tartanak. Nyilván előzményei is voltak az útnak. Huszty Zoli, a túra egyik “szellemi atyja” már é
Bosznia elhagyásával mindenképp Horvátországon keresztül kellett mennünk, ha késő estére Budapesten szerettünk volna kikötni. Ha már arra mentünk – pontosabban a szlavón régión keresztül – adva volt, hogy a környék két legnagyobb városában Slavonski Brodban és Eszéken pár óra erejéig meg
A magyar ember az életében legalább két helyre biztosan eljut. Egyik a Balaton. másik pedig a horvát tengerpart. Na jó, lehet nagyon lesarkítottam ezt a tény megállapítást, de az biztos, hogy Horvátország az egyik leglátogatottabb ország a magyar utazó számára. Nyáron a magyar nap- és vízimádók szám
„Bárhová is utazik az ember, bármilyen tájat is fedez fel, ha ezt a barátaival együtt teszi, bárhol otthon érezheti magát.”
„Az utazás irányt mutat nekünk abban, hogy felkeltsük azt a vágyat magunkban, hogy felfedezzünk valami maradandót.”
