Bosznia elhagyásával mindenképp Horvátországon keresztül kellett mennünk, ha késő estére Budapesten szerettünk volna kikötni. Ha már arra mentünk – pontosabban a szlavón régión keresztül – adva volt, hogy a környék két legnagyobb városában Slavonski Brodban és Eszéken pár óra erejéig megálljunk.

A bosnyák-horvát határátkelés érdekes volt. Mondhatni a határt egy főút kellős közepére állították fel, így araszolva jutottunk be Horvátországba. Mi a csapat egyik fele hamarabb érkeztünk a városba. Időnk engedte, hogy egy kisebb sétát tegyünk Slavonski Brod belvárosában. Miután mindenki megérkezett, még egy utolsót nagyot ettünk. Látszott a csapaton, hogy már eléggé fáradt volt. Egy hangulatos étteremben voltunk, ahol még a magyar címer is ki volt téve az egyik falon.

A napot Eszéken zártuk. Mondhatni egy gyors kávéra futottunk be oda. A parkolást is úgy intéztük el, – mivel nem volt kunánk (az ország pénzneme) – hogy megkértük szépen a parkoló őrt, hogy fél óra erejéig nézze el nekünk, hogy potyázunk. Azért a város szép nagy templomát sikerült megnézni, sőt egy gyors sétát is lehetett tenni az előtte lévő téren. Megbeszéltük, hogy Eszékre még vissza fogunk menni, kombinálva több olyan szlavón faluval, ahol még nagy számban élnek magyar közösségek.

Borka Zoltán

Címkék: balkán, brod, eszék, Horvátország, kuna, szlavón