Jópár év szökött el előlünk, mikor még utoljára láthattuk Erdélyt. Egyszer egy gondolat villant be, majd körvonalazódni kezdett egy terv arról, mi lenne, ha ismét bekopognánk a belevaló székelyekhez. Kedvenc fapadosunknál már Marosvásárhelyre is el lehet jutni, röpke egy órás repülési menetidővel. R
Ejj, amikor a barátaim pontosan tudják, hogy mennyire utazás bolond vagyok, merészebbnél merészebb ötletekkel állnak elő. Kirándulásaim desztinációjainak élvonalában idén a lagzik állnak. Tuti azért, mert imádok mulatni, s kár lenne ha ilyen jó dolgokból maradnék ki. Egyszerűen bevonzom. Mese nincs.
Utunk Kolozsvárt elhagyva Székelyföld belsejébe vezetett. Csíkszereda volt a célpont, mivel egyik kedves ismerősünknek nagymamája a városban élt és a rég nem használt panzióját hajlandó volt nekünk hadra kész állapotba hozni. Eléggé lestrapált állapotban érkeztünk, zökkenőkkel teli út volt, mivel Ma
„Bárhová is utazik az ember, bármilyen tájat is fedez fel, ha ezt a barátaival együtt teszi, bárhol otthon érezheti magát.”
„Az utazás irányt mutat nekünk abban, hogy felkeltsük azt a vágyat magunkban, hogy felfedezzünk valami maradandót.”
