Ha valaki hónapokkal ezelőtt megkérdezi tőlem, melyik az a város/ország, ahová legkevésbé vágyom, tuti gondolkodás nélkül Dubait nevezem meg, mondván, engem egyáltalán nem vonz egy pénzhajhász, mesterkélt, giccses luxusváros. Mert ugye a szociális háló és a média sokunkat annyira elvakít, hogy hajla
Neked mi jut eszedbe Pakisztán hallatán? Mondjuk az önzetlen vendégszeretet? Az összetartó családi idill és annak éjszakába nyúló nevetgélései? Netán egy naplementi tevegelés a tengerparton? Vagy káprázatos esküvős nagyestélyik? És mit szólnál az országhoz, mint kirándulási desztinációhoz? Na, ne is
Nos az úgy kezdődött, hogy rám írt egy régi ismerősöm, mondván van-e kedvem vele menni még karácsony előtt Marokkóba. Nem gondolkodtam sokat, azonnal igent mondtam neki. Egy héttel indulás előtt meglepődve jutott eszembe, hogy végül a marokkói utunk telibe a karácsonyi időszakot fogja felölelni, így
„Bárhová is utazik az ember, bármilyen tájat is fedez fel, ha ezt a barátaival együtt teszi, bárhol otthon érezheti magát.”
„Az utazás irányt mutat nekünk abban, hogy felkeltsük azt a vágyat magunkban, hogy felfedezzünk valami maradandót.”
