Ha valaki hónapokkal ezelőtt megkérdezi tőlem, melyik az a város/ország, ahová legkevésbé vágyom, tuti gondolkodás nélkül Dubait nevezem meg, mondván, engem egyáltalán nem vonz egy pénzhajhász, mesterkélt, giccses luxusváros. Mert ugye a szociális háló és a média sokunkat annyira elvakít, hogy hajlamosak vagyunk csak az ott olvasottak és látottak alapján véleményt alkotni. Pedig pont én vagyok az, aki mindig is a sztereotípiákkal ment szembe. Eddigi külföldi utazásaimmal is mind bizonyítottam, nem szabad bedőlni nekik, mégis, akaratomon kívül engem is majdnem bekebelezett az előítéletek csúnya világa. Szerencsére a teljes felemésztés előtt sikerült személyesen is megtapasztalnom a dolgok szöges ellentétét, hála néhány kedves barátnőmnek, akik szeptemberben felkerestek a dubai nyaralás kósza gondolatával.
Nyilván első hallásra nem repestem az örömtől, de idén mindenképp terveztem egy telelést, így pont kapóra jött az ötlet. Ki is tűztük a novemberi időpontot, s már foglaltuk is a Budapest-Dubai egyenes járatra a helyünket, valamint egy jó kis szállásra is sikerült szert tennünk Dubai óvárosához közel. Ekkor még nem sejtettük, bizony az óváros közel lesz, minden más szörnyű távol…
Egy gyors kötelező PCR tesztelés még az indulás előtti napon, másnap pedig már búcsút is intettünk a pesti esős, fagyhoz konvergáló időjárásnak.
Természetesen, hogy a dolgok ne menjenek annyira flottul, a reptéren pici galiba mindenképp meg kellett, hogy előzze a nyugodt becsekkolást. Covid teszteredmény elektronikus formában nem volt elegendő, nyomtatott verziót kértek, így egy busásabb felár fejében még ezt is intézni kellett. De, mint mondani szokás, semmi sem történik véletlenül és nyilván nem egymagam jártam ilyen szerencsétlenül. Az intézkedés során egy szuper bandával ismerkedtem össze, akik már több alkalommal is jártak Dubaiban, így csomó mindenben a segítségemre voltak. Innen is köszi, Srácok!
Az odafelé utat picit hosszúnak érzékeltem; a majd 6 óra alatt szépen volt időm az előzőleg elkészített dubai itineráromat áttanulmányozni, s még azon is kattogni, hogy vajon mi maradhatott otthon. Este 9-kor ért a gép Dubaiba. A dubai reptéren nagy meglepetésemre nagyon simán ment az ellenőrzés, egyáltalán nem kellett sokat várnunk, sőt, újabb Covid tesztelésre sem kényszerítettek bennünket. Az újdonsült haverokkal taxit fogtunk és a belvárosba vettük az irányt.
A kirándulótársam, aki egyben a druszám is, két nappal korábban érkezett Dubaiba. Valahogy kiérezte, hogy farkaséhes vagyok, ugyanis helyi arab specialitással várt a hotelben: kebabbal hozzá arab lepénykenyérrel. Igaz, még annyira fáradt nem voltam, de a 3 órás időeltolódást figyelembe véve eltettük magunkat aludni, ekkor még mit sem sejtve arról, hogy másnap ezt majd megköszönjük magunknak, ugyanis gyenge 13 km-t sétáltunk le.
Reggelente általában korán keltünk, ugyanis 5 napunk volt bejárni és felfedezni ezt a metropoliszt. Na jó, a 8 órás korai kelés relatív, akárcsak a reggelink időpontja is, ami minden reggel 8:30-ra volt megrendelve a szobánkba, viszont minden alkalommal 15 perccel hamarabb hozták.
Nekem az első nap volt a favorit napom. Bár lehet, az újdonság varázsa is rájátszott erre! De a Pálma-szigeten eltöltött napunk akkor is elképesztő volt. Maga a tudat, hogy a Palm Jumeirah emberi kéz által létrehozott alkotás, amelyet kizárólag kőből és homokból építettek, mindössze 5 (!) év alatt, elképesztő. Az innovatív sziget megalkotására azért volt szükség, mert a tengerparton már nem volt megfelelő hely új épületek építésére. A The View at The Palm felhőkarcolóból lenyűgöző látvány tárult elénk a szigetvilágról.
Amint kigyönyörködtük magunkat a kilátásban, felszálltunk a monorail (magasvasút)-ra, amely a szigeten közlekedik. Ezzel utaztunk a sziget túlsó végére, a híres Atlantis luxushotelhez, amely a víz alatti lakosztályok, a vízipark, aquapark és mindennemű vízi attrakció netovábbja. A hotel lobbyjába besurranva megcsodáltuk a gyönyörű akváriumot is.
Egy kávét elszürcsölve 5 óra után ránk is esteledett és a lábainkat lejárva még a Dubai Marina kikötőbe vettük az irányt. Zene, mulatozás, árusok, jó illat és telis-tele turistával. Ez a téli idő tökéletes időszak Dubai felfedezésére, a napközbeni 30 fok is kibírható, az esti 23 fok pedig abszolút kellemes, nekünk európaiaknak. Nyáron Dubaiba látogatni nem túl szerencsés, a napközbeni 50 fok szerintem nem európai embernek való. Itt a turistás környéken látni spagettipántban sétaló, rövidnadrágos csajokat, viszont a városban illik a helyi kultúrának megfelelően öltözni: fedett váll, hát és hosszabb szoknya/nadrág. Na meg a metrón amúgy is meg lehet fagyni, ott egy hosszú ing, pulcsi életmentő lehet. Apropó, metró. Nem semmi látvány egy metróállomás Dubaiban. Igazi futurisztikus építmény. Nincs rágózás a metrón, van viszont ingyen wifi és a kultúrából adódóan külön szerelvény nőknek és gyerekeknek. Azt meg már szerintem említenem sem kell, hogy természetesen nincs sofőr a metrón. A tömegközlekedés Dubaiban pénztárcabarát (ha nem egy luxusautót bérelsz), még a taxis közlekedés is megengedhető. Sőt, rengeteg új közlekedési eszköz kipróbálására is van lehetőség, a magasvasút volt az egyik, vasárnap pedig az abrát próbáltuk ki.
Vasárnapunk a dubai kötelezőkre fókuszált, a legekre: a világ legmagasabb épületére, a világ legnagyobb bevásárlóközpontjára, a világ legnagyobb zenélő szökőkútjára, na meg a számomra eddigi legdrágább fagyira. Haha. A Burj Khalifa a Dubai Mallból közelíthető meg. Itt már jóval több turistával találkoztunk, mint a tegnapi felhőkarcolón. Lifttel vittek fel bennünket a 124-125. emeletre, ahonnan bombasztikus kilátás tárul eléd és az összes többi felhőkarcoló eltörpül melletted. A belépő is megfizethető, 50 eurót kell leperkálni a 456 m magasságú látványért. Este 6 órakor a Mall előtt megnéztük a zenélő szökőkutat majd az éjszakába vetettük magunkat. Mivel Dubaiban nem minden kisboltban kapható alkohol, sőt, megéri érkezéskor a reptéri duty freeben feltankolni belőlük, ugyanis szupermarketben maximum sört kapni, klubokban, bárokban pedig 20 euró körül mérnek 1 db gin tonicot. Szóval az ivászat ötletét egyelőre elengedtük és inkább a helyi vízipipa élményének adtuk át magunkat. Meglepően hozta az azt eufórikus élményt, amit az alkohol is produkálni tud. A Burj Khalifa lábánál található Buhayrah Lounge-ot tűztük ki eme cselekmény helyszínének. Mesés, vízparti bár volt ez a Palace Downtown Resortban. Az almás shisha megkoronázta az esténket.
A következő napon Dubai óvárosát, a piacokat vettük célba. Aranypiac, textilpiac, fűszerpiac, minden van, ami szem-szájnak ingere. Jobbra arany boltok tömkelege, balra fűszerektől roskadozó asztalok. Fantasztikus illat mindenhol, nemcsak itt, egész Dubaiban, még a metrón is isteni illat terjeng. Az árusok, akik többnyire indiaiak és pakisztániak, mindent kínálnak megkóstolni vagy felpróbálni. A legnagyobb kedvencem a mandulával töltött datolya volt, csokiba mártva. Ezt gondolkodás nélkül felírtam az egészséges nasik kontójára. Meg egy nagy adagot hoztam is haza szuvenír gyanánt, aminek hamar nyoma veszett.
„Shakira, Lady Gaga, how are you?” szólongattak bennünket az árusok és már bontották is a töltött datolyát és adták ránk a kaftant (arab ruhanemű). A piacot a Creek folyót abrával átszelve közelítettük meg, amely egy kis vízi fahajó. Egy egyirányú út ára 1 dirham, 24 eurócent. A shoppingolós nap végén egy frissen facsart gránátalma-cukornád dzsúszt ittunk, majd a nap hátralevő részében a hotel medencéjénél próbáltunk erőt gyűjteni a következő napokhoz. Az esti vacsorahelyszínnek egy fancy éttermet néztünk ki, ahová sajnos foglalás nélkül nem jutottunk be. Kedvünket ez nem szegte, kicsit körbejártuk a környéket és meglepődve konstatáltuk, hogy jé, hát tényleg van Dubainak luxus környéke is. Ugyanis odacsöppentünk! Luxusautók tömkelege parkolt az utakon, férfiak öltöny-nyakkendőben, nők tűsarkúban, koktélruhában. Szembetűnő volt, hogy a bőrszínük alapján túlnyomó többségük európai vagy amerikai volt. Az egész ittlétünk alatt helyi arabbal nem is igazán találkozunk. Valószínű ők turista helyszíneket nem látogatnak. Tehát igen, Dubaiban is, mint minden más nagyvárosban van luxus, fényűzés, pénz, csillogás. Viszont szomorú lenne ezt a gyönyörű várost ebbe a skatulyába zárni.
Ha valaki Dubaiban jár, a sivatagi szafarit nem szabad kihagynia! Számomra ez egy óriási meglepetés volt, abszolút nem számítottam ilyen bombasztikus, adrenalintól túlfűtött élményre. Amikor a dzsip sofőrje felhívta a figyelmet, hogy mindenki kapcsolja be a biztonsági övét, már valamit lehetett sejteni. A dzsip a homokdűnéknek vette az irányt és driftelve szeltük a sivatagi homokdombokat. Megmondom őszintén, a kocsiban a lányok sikoltása nem volt visszafogott. Bomba élmény volt! A naplementében lőttünk pár fotót, lehetett sandboardingolni, majd az ínycsiklandó arab svédasztalos vacsi keretében hastáncos, tűzzsonglőr produkciókat csodáltunk meg. Emellett lehetett tevegelni, shisházni, hennát festetni. Megkóstoltuk a híres arab kávét is, ami a mi szánk ízének nem biztos, hogy be fog jönni, ugyanis alig hasonlít a kávé ízéhez. Az arab kávé színe sárgás, mégsem tejjel készítik, hanem fűszereket adnak hozzá: kardamomot, szegfűszeget és sáfrányt, mellé pedig datolyát kínálnak. Egyszer mindenképp érdemes kipróbálni.
Mivel ez volt Dubaiban az utolsó éjszakánk, így a hotelbe visszaérve csinibe dobtuk magunkat és a klubbok felfedezésébe vetettük magunkat. Az első helyszínről inkább lemondtunk, ahova 60 euró/fő volt a belépő, de második helyszínen épp Ladies Night volt. Pont kifogtuk, ugyanis egy előétel elfogyasztásának fejében mindenki kapott 3 ingyen italt. Mi természetesen éltünk a lehetőséggel! Az étlapról még osztrigát is rendeltünk. A finom ételekhez és a gin tonicokhoz a bal felemen hömpölygő luxus yachtok megadták a kellő motivációt. Az estét egy kis táncolással zártuk, s ez még nem minden, hazafelé a taxisofőrrel még egy közös énekprodukciót is összehoztunk.
Az utolsó napunkat tengerparti pihenéssel töltöttük Dubai leghíresebb strandján, a JBR-on. Gyönyörű, fehér homokos tengerpart, előtted a világ legnagyobb óriáskereke, tevegelő gyerekek, napsütés, lágy szellő, mi kell még?! Valahogy nagyon nem húzott haza a szívünk, az esti járatra is elég kapkodva értünk oda, de sikeresen még ablak melletti ülőhelyre is sikerült szert tennünk. Teljes volt a kép. A repülőn ülve a sós tengervíztől megszáradt hajamat birizgálva, Dubai esti fényeiben gyönyörködve azon gondolkodtam, mikorra is ütemezzem be a bakancslistás Pálma-sziget feletti tandemugrás időpontját…