Ha a lengyelek képesek voltak az ukránokkal 2012-ben egy közös labdarúgó Európa-bajnokságot összehozni, akkor méltán érezhettük azt, hogy mi is megtudjuk rendezni a mi kis galíciai (lengyel-ukrán) körutunkat, megbolondítva jópár felvidéki (szlovákiai) nevezetességgel. Hogy miért pont ilyen körutat l
Utunk Krakkóba vezetett, de bűn lett volna kihagyni Vlkolinec álmos kisfaluját. Időnk bőven engedte, hogy körbesétáljuk és megismerjük a szlovák népi építészet egyik jellegzetességét. Fogadóbizottság nem fogadott, sőt az időjárás is kissé nyálkás volt, de legalább tömegtől nem kellett tartani, így a
„Bárhová is utazik az ember, bármilyen tájat is fedez fel, ha ezt a barátaival együtt teszi, bárhol otthon érezheti magát.”
„Az utazás irányt mutat nekünk abban, hogy felkeltsük azt a vágyat magunkban, hogy felfedezzünk valami maradandót.”
