Logo
Jánošík betyáros hamburgere a Kis-Fátrából
2021.08.09.

Jánošík betyáros hamburgere a Kis-Fátrából

Szerző:

Szerda este szépen lassacskán készülődök csicsikálni, hiszen másnap szemeinket a Kis-Fátra irányába vessük. Gondoltam a rend kedvéért felcsörgetem Peti pajtásomat, hogy akkor a megbeszélt időpontban várni fogom a bejáratunk előtt. Erre ő halál nyugalommal beköpi, ő nem tud semmiről, másnap rendesen dolgozik és egyébként pénteken indulunk. Komoly zavar támadt az éterben, utoljára a Skywalker család érzett ilyet. Szimplán úgy félrecsúszott a kommunikáció, mint határ kijelölése a magyarok és szlovákok között. No akkor rögtön hívtuk a másik két túratársunkat, valahogy oldják meg a hétfői napot is, mert mi még akkor vígan fenn a tót atyafiaknál fogunk betyárkodni. Baromi mákunk volt, szerencsére másik Petink és Laci haverunk nem vitték túlzásba a stresszelést, lazán vették a lapot. A kutya ott volt elásva, Kádek barátunk elfelejtette lekommunikálni felénk, hogy végül a péntek marad indulásnak megadva. Sebaj, állítólag a nagymenőkkel is megesik egy ilyen hírzárlat.

Lényeg, pénteken már húztunk Terhely településére, ahol várt minket a szállásunk. Előtte még Zsolna külvárosában megálltunk ebédre, amolyan igazi munkás dühöngőben. Boszorkány étteremként van jegyezve. Nem tudom melyik boszi csinálta az én kajámat, de nagyon elbénázta az hétszentség. Szállásunkra a déli órákban érkeztünk. Gyors lepakolás, túracuccokba való átvedlés és szíverősítő bevitele után betámadtuk a természetet. Lógott az eső lába, de aztán ő is úgy döntött, szarik az egészbe és nem áztat el minket. Igazi lépcsőzős és emelkedős nap volt a pénteki. Meghúztuk jól az első napunkat. Ránk is fért egy kis esti lazulás, mert másnap a Kis-Rozsutec körül szerettünk volna bóklászgatni. Az apartmanunk több részből állt, így nagy valószínűséggel egy másik társasággal is találkozhattunk. Nos, az esti sziesztánkat dobtuk, mert fasza szlovák szobaszomszédokat kaptunk és velük röhögtük szét agyunkat a terhelyi éjszakában. Igazi partyarcok voltak, megkínáltak tepertőskenővel, pálinkával, borral, egyszóval ment a dínom-dánom.

Szombaton relatíve időben pattantuk ki az ágyból. Mondjuk én keveset tudtam aludni, mivel Berta Peti túratársam legendásan nagy horkoló. Beleremeg a föld, míg ő húzza a lóbőrt. Jánošíkovske diery-nél kialakított parkolónál tettük le kocsinkat, onnap pedig gyalogosan adtunk a kilométereknek. Mondjuk az eleje rohadt nehézkesen indult. Konzum és papucsturisták hadserege szállta meg Jánošík egykori bulihelyeit, így az első óra arról szólt nekem, miképpen tudom a lehető leghamarabb átverekedni magamat a tömegen. Szerencsére minél tovább mentünk, annál jobban morzsolódtak le az emberek, így a jókedvem is megjött, főleg annak függvényében is, hogy a Kis-Fátra idilljében egy rég nem látott egyetemi osztálytársammal is találkoztam. Gyors pacsi, pár szóváltás után mindenki ment a maga útjára. Kis-Rozsutec lábánál megpihentünk, majd löketet adva testünknek és lelkülnek felkapaszkodtunk tetejére. Onnan csodáltuk a Kis-Fátra csodavilágát és panorámáját. Lefelé megesett, gondolkozni is kellett néha, ha nem szeretted volna szétcsapni magadat a köveken, de a csapat megoldotta a hadműveletet. Vacsorára kinéztünk magunknak egy helyet, ahol brutkós kajákat lehetett enni. Úgy voltunk vele megkóstoljuk a helyi hamburgeres specialitásukat. Hát öcsém, tüzet okádtunk, olyan csípős volt. Én még csak könnyeztem, de Kádek Petink hangot is adott kritikájának. Büntetésül a tulajtól kapott egy feles házi páleszt, hogy nyelve mégjobban zsibbadjon bele a panaszkodásba. Este folytatódott a bulikázás szlovák szomszédainkkal. Előtte Peti és Laci felfedezett egy helyi wellnesst, amit agyondicsértek.

Harmadik napon jöhetett a Vrátna, Nagy-Krivány és Chleb mesterhármasa. Itt azért már éreztük a fáradtságot. Kabinos felvonóval úriasan felvitettük magunkat a Panoráma étteremig. Ködösen felhős idő fogadott ott minket, de volt annyi türelmünk, a Nagy-Krivány csúcsánál kivártuk még azok elszállnak a messzi tájba, így relatíve jó fotókkal tudtunk onnan lelépni. Chlebet amolyan desszertként kértük ki magunknak, majd zabáltunk egy jót a Panorama étteremben. Négyből ketten kidőltek. Én és Kádek Peti még felsétáltunk a terhelyi kilátóhoz. Fasza kis emelkedő vezet fel oda. Lábam is visított felém, mondván ezt azért nem kéne így három nap után még ezt is. Én meg azt mondtam magamban, márpedig a szép látványért szenvedni kell. Vacsorának egy balkáni éttermet pécéztünk ki. Csurgott a nyálunk egy kiadós grillezett menüre. Be is zabáltunk mindent, amit elénk tett a tulaj. Este kipróbáltam én is a terhelyi wellnesst. Marhára hangulatos hely, szinte csak mi voltunk ott. Van ott jakuzzi, többféle szauna, chill helység, kinti medence. Ránk is fért a lazulás. Szlovák barátaink léptek, helyettük losonci magyarok jöttek. Jól elcseveréztünk, legalább velük is megvitattuk a világ dolgait.

Hétfőre maradt egy kis városnézés is. Délelőtt Zsolna belvárosát jártuk körbe, míg délutánra a trencséni idillbe szimatoltunk bele. Közéjük bepaszíroztuk Sztrécsény középkori várromját. Abszolút feleslegesnek tartottam az idegenvezetést, így én próbáltam néha alternatív útvonalakon bejárni a várat, már ami megmaradt belöle. Egyébként meg irritált a maszkos birka tömeg, de ez már legyen az én lelki bajom.

Amit a haza megkövetelt tőlünk a négy napban, azt mi szerintem tisztességgel megcsináltuk. Tapostuk a kilométereket, feszült a vádli, izzadt a test. Élményputtonyainkat telerakva indultunk haza.

Borka Zoltán
Kádek Péter


Címkék: , , , , , , , , , , , , , , , , ,
Ne maradj le az új beszámolóról, IRATKOZZ FEL! Mi értesíteni fogunk.