Logo
Lisszabon, a portugál gyöngyszem
2019.05.15.

Lisszabon, a portugál gyöngyszem

Szerző: Juhász Orsolya

Egy napsütötte májusi szerda délután van és a bécsi repülőtér 2-es terminálján várakozom a beszállásra. Az uticél ezúttal egy nyugat-európai gyöngyszem, Lisszabon.
Dióhéjban némi tudnivaló: „Lisszabon Portugália fővárosa és egyben legnagyobb városa, 547 000 lakossal. Európa kontinentális részének legnyugatabbra elhelyezkedő városa, mely a Tejo folyó torkolatánál, az Atlanti-Óceán partján fekszik. Ez Európa egyik legrégebbi városa, öregebb, mint Róma, London, vagy Párizs. Rómához és San Franciscohoz hasonlóan hét dombra épült.“
Röpke 3 és fél órás repülés után landoltunk is a repülőtéren. Egy gyors óraátállítás és célba is vehetjük a hotelt. A transzfer nem okozott különösebb fejfájást, a reptér szinte a városban helyezkedik el, alig 20-30 percre a központtól. Egyetlen metróvonal, 10 megálló és máris megérkeztünk az Evolution Lisboa nevű hotelbe. Már a metró feljárójából konstatáltuk, hogy elsőre remek választásnak tűnik a hotel, ugyanis pár lépésre volt a megállótól, maga az épület pedig sajátos modern stílusával máris elnyerte a tetszésünket. Világító fényeivel kitűnt a mellette sorakozó épületek közül. Ha manapság van okostelefon, miért ne lehetne okos hotel is? Bluetooth-ra vagy érintésre működő villanyok, klíma, sötétítők. Telefonos összepárosítással pedig bármikor be tudod állítani például a kívánt hőmérsékletet. Na jó … ezt nem próbáltam ki, be kell valljam eleve eltartott kicsit mire felfedeztük a szoba működését.
Mivel az esti órákban érkeztünk így aznap már nem indultunk neki a városnak. Vacsoráztunk egy jót és próbáltuk kipihenni magunkat az utazás után.

Csütörtökön felhős, borús reggelre ébredtünk. Kezdtük a reggelivel. Itt nagyon elterjedtek és ínycsiklandozóak a mindenféle péksütik. Jellegzetesen a legtöbb tojássárgájás krémmel készül. Nincsenek túlbonyolítva, de garantáltan összefolyik a nyál a szádban tőlük, azt garantálom!
Időközben az eső elkezdett cseperegni, így megkezdődött az újratervezés. Annyit mondok: shopping! Célba vettünk néhány divatmárkát, és legeltettük kicsit a szemeinket a szebbnél szebb tervezéseken. Mellette kávéztunk és sütiztünk is.

Mire megittuk a délelőtti kávénkat már a nap is ki-ki bukott a felhők közül, így mi is útnak indultunk a következő megállónkhoz, az LX Factoryhoz. Ez a város művésznegyede, ami igazság szerint egy korábbi szövetgyár komplexum épületében található. Nagyon érdekes hangulatot áraszt magából a hely, hiszen egy ipari környezetben ismerhetjük meg a fiatal portugál képzőművészek, divat-, reklám-, kommunikációs- és zenei szakemberek, építészek vagy start up cégek mindennapjait. Nem is beszélve a jobbnál jobb éttermek, sütizők, kávézók rengetegéről, ami itt vár ránk.

A Tejo folyó partján villamossal gyorsan eljutunk a város főteréhez a Praca do Comercio-hoz. Innen visszanézve szépen lehet látni a san francisco-i Golden Gate kiköpött mását, az Április 25 hidat. Sétálgatva a szűk utcákban sok-sok szuvenír boltba ütközik az ember, apró kávézók, éttermek sora várja a megpihenni vágyó turistákat. Mi a 28-as villamos megállóját céloztuk meg. Apró, sárga és nagyon régi villamos, amiről úgy hallottuk, kötelező, ha az ember Lisszabonban jár. Szinte félelmetes, ahogy végigszeli a szűk utcákat, néhány helyen még a házak falait is meg tudod érinteni, ha kinyúlsz a villamos ablakán. Ez a hangulatos, fából készült villamos egy hatalmas kört tesz a városban, szinte minden nevezetesség mellett elhaladva. Ha hop-on hop-off városnéző buszon gondolkozol, javaslom ez esetben válaszd inkább a 28-as villamost. Jó hír! Vásárolj 24 órás jegyet és 6 EUR-ért korlátlanul tömegközlekedhetsz a városban, még a 28-as villamoson is.

A végállomástól kisebb sétára található a Castelo de S. Jorge. Ez a domboldalon található erődítmény meseszép kilátást nyújt az óvárosra. Lehetőségünk nyílik itt felmászni egy-egy várfalra, toronyba, beülni egy előadásra a színház részbe, vagy épp vásárolhatunk egy pohár ízletes portugál bort és gyönyörködhetünk az elénk táruló látványban.

Közben ránk is esteledett és rájöttünk, hogy enni is kéne valami rendeset. Bevett szokásunk már, hogy a világ városaiban felkeressük a Hard Rock Café-t egy jópofa sör vagy kaja céljából. Ez Lisszabonban sem történhetett másképp, így hát célba is vettük a helyet.

Pénteken elszakadtunk kicsit Lisszabontól. Vonatra ültünk és ellátogattunk a közeli Sintrába. A város a portugál királyok kedvenc nyári lakhelye volt, ebből is adódik, hogy sok kastély, vár, nyári rezidencia található itt. A vonatról leszállva máris turistainformációk tömkelegében találtuk magunkat és kaphatóak is voltunk egy nagyon jó kis ajánlatra. A tervünk az volt hogy busszal felmegyünk a hegytetőn található szivárványszínű Palácio de Pena kastélyhoz, ám ettől sokkal jobb programba botlottunk. 80 EUR-ért kölcsönöztünk egy cuki kis kétszemélyes elektromos járgányt. A szolgáltatás tökéletes: megkaptuk a térképet a megszámozott megállókkal, leírással az egyes látnivalókról és a telefonba bejátszották az útvonalakat. Wifit, telefontöltőt szintén adtak a csomaghoz, így nem kellett attól félni, hogy lezabálja a kirándulás az internetet, vagy hogy lemerül a telefon. Kis hegyi utakon közlekedve jutottunk el egyik megállótól a másikig. Mivel nagyon sok a látnivaló, nem tudtunk mindenhol elidőzni, de jóval több megállót iktattunk be, mint a buszos verziónál terveztük.

Számomra legjobb hír az volt, hogy ebben az egész napos kölcsönzős csomagban benne volt a kb 20 km-re található Cabo da Roca is. Ez Európa legnyugatibb pontja, a „világ végének“ is szokták nevezni. Sziklák nőnek ki az atlanti óceán habos hullámaiból és innen tárul elénk a kilátás. Égszínkék óceán ameddig csak a szem ellát. Szinte összeolvad a távolban az égbolttal. Ezt a helyet már itthon kinéztem, hogy szeretném látni, a kis járgányunkkal pedig ez sikerült is.

Megéhezve értünk vissza a fővárosba, de a vacsi előtt még útbaejtettük a Santa Justa liftet. Ez két, szinte egymás fölött lévő utcát – városrészt – köt össze. Ez a vasmonstrum eléggé kitűnik a város kívülről csempézett kis színes épületei közül. Másfél órás sorbanállás után végre mi is feljutottunk a lifttel, aminek a tetején egy kilátó is található.
Vacsorára mindenképp hangulatos, igazi portugál helyre vágytunk, így hát irány a Bairro Alto negyed, ami Lisszabon éjszakai életének központja. Bevallom idehaza nem ülnék be ilyen parádés helyre. A szűk utcákba egymás hegyén-hátán a pici kis éttermek, a kinti asztalok és székek kesze-kuszán dőlöngélnek. Mindenhol a régi, nálunk anno karácsonyfadíszként használt színes „valamik“, kissé giccses hatása. Rendezetlen, de mégis ott, abban a környezetben hihetetlenül hangulatos. A finom vacsora közben belehallgattunk a híres portugál Fado zenébe is. Megvolt a maga varázsa az biztos!

A szombati napunk pakolással indult, de szerencsére a gép csak éjjel indult haza, így még az egész nap előttünk állt. Erre a napra az óvárosi részt hagytuk, már reggelizni is ide mentünk ki. Itt található ugyanis a híres Pasterie de Belém, ahol a tradicionális Natan sütit készítik az eredeti, titkos recept alapján. A „take away“ résznél kígyózó sorok, a benti rész mint egy labirintus. Valószínűleg, minél ismertebb lett a hely annál jobban bővítették, így hát több teremből áll. Végül sikerült egy üres asztalt levadásznunk és neki is láthattunk a reggeli finomságnak.

Pár lépésre a pékségtől található a Szent Jeromos-kolostor. A kolostor össze van kapcsolva a Santa Maria templommal, amit még Vasco de Gama emlékére állítottak. A templomon belül számos híres portugált temettek el köztük Vasco de Gama-t is. Maga az épület ámulatba ejtő epítészeti csoda, amely 1983-ban az UNESCO Világörökség része lett.

A kolostortól egy parkon át tudunk elsétálni a Tejo folyó partjára, ahol máris a Padrao dos Descobrimentos nevű emlékműbe botlunk, azaz a Felfedezések Emlékművébe, mely a XV–XVI. századi földrajzi felfedezések korának állít emléket. Az emlékmű elképesztő, 52 méteres magasságával magasodik a folyó fölé, formáját a jellegzetes portugál karavella hajóktól kölcsönzi. Összesen 33 szobor található meg rajta, amelyek a felfedezések korában élt uralkodóknak, utazóknak, térképészeknek, művészeknek, tudósoknak és misszionáriusoknak állít emléket. Az építmény tetején lévő kilátóra belépő ellenében fel lehet menni, és javaslom is. Innen győnyörű látkép tárul elénk a Tejo folyóra, és a csodaszép lisszaboni Golden Gate-re.

Ugyancsak a folyó parton sétálva érdemes ellátogatnunk a Belém toronyhoz. A Szent Jeromos-kolostorhoz hasonlóan 1983-tól az UNESCO Világörökség részét képezi. Az évszázadok során a toronynak több szerepe is volt, többek között a város védelméért is felelt, de használták börtönnek is.

Van egy hely Lisszabonban, ahol egy fedél alatt megtalálható a város szinte összes kedvenc étterme és delikátesz boltja. Ez a hely a Mercado da Ribeira, a város fő vásárcsarnoka. A standok mind egységes dizájnnal vannak ellátva: az étlap fekete táblán fehér betűkkel jelenik meg, mindenhol villanykörték szolgálnak világítás gyanánt. A finomságokat hosszú fa asztaloknál lehet elfogyasztani. Aznap halas ebédet választottunk, egy bor társaságában, ha már Portugáliában jár az ember.

Egy kicsit a foci fanoknak, ha már nem a híres CR7 hotelben szálltok meg, ami hol máshol lenne, mint a főtér mellett. Álljatok meg legalább egy kávéra Ronaldonál. Kitudja, talán még ő is benéz egy finom feketére.

Mit is mondhatnék még erről a városról. Elvarázsol a maga sajátos hangulatával. Barátságos, egyszerű, mégis pompás, nem az a tipikus fővárosi „fíling“. A kívülről csempézett épületek, a művészetek keveredése, a múlt összefonódása a modern korral, ízletes ételek, egy finom bor és kóborlás a szűk utcák között. Ez Lisszabon. Kétségkívül tökéletes választás volt.

Juhász Orsolya


Címkék: , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , ,