2021.07.25.
Szerző: Borka Zoltán
Dőljön ránk az aktuális világrend, potyogjanak az égből lila tehenek, jöjjön Sodoma és Gomora, nekünk aztán teljesen mindegy, ha megkapjuk a szokásos évi közép-európai klasszikus dózisunkat. Ez megy már hetedik éve és egyáltalán nem unjuk az egészet. Idén nyárra lőttük be ezt a bizonyos fejadagot és megsem álltunk egészen Prágáig.
Mivel több alkalom megadatott nekünk, hogy a cseh fővárosban vizitáljunk, így az idei sörjampeckedésünket nagyon lazára terveztük. Persze haditerv most is volt, céltalanul azért nem szerettünk volna kóvályogni a város pompás épületei között. A forgatókönyv írója én voltam, Kádek Peti pajtásunk szokásához híven, ihletett formában foglalt szállást, ugyanis az Anenská utcában talált egy príma apartmant, ami a Károly hídtól alig öt perces sétára volt.
Négytagú csapatunk kártyaparti és a rumocska szürcsölgetése közepette vonatozott be a prágai vasúti főpályaudvarra. Menetközben letoltunk egy fincsi reggelit az étkezőben. Előítéletekkel ellentétben barátságos áron tudsz fogyasztani és a kiszolgálás szintén szimpatikus.
TIPP: Mivel a vonatot a csehek üzemeltetik ezért legkedvezőbb ha a reggelit kártyával és koronában fizeted.
Kifelémenet rögtön pofán csapott a füves cigi aromája és a csöves bánatemberek speciális harmóniája. Ebből az idillből hamar kikecmeregtünk, miután pillanatok alatt az Óváros forgatagában találtuk magunkat. Szállásadónk időben jött, átvettük a kulcsokat, aláfirkáltunk egy-két papírt, majd pár perces készülődés után betámadtuk a várost. Miközben hömpölyögtünk a tömeggel a Károly hídon, átslattyogtunk a város Malá strana felére egy jót zabálni. A gótikus öltözetében feszítő híd lábánál találtunk egy szuper éttermet, ahol nagyon ízletesen készítették el nekünk a gulyást knédlivel. Persze itt is megtalált egy madár. Mikor sétáltunk vissza a hídra, egyszerűen kezemre szart az egyik.
Szerencsére a tömegnyomor most nem volt annyira jelen, idén elmaradt az nagy ázsiai invázió. Késő délutáni órákban tettünk egy kiadós sétát az Óvárosban. Kora este Miki pajtásunk haverja csatlakozott hozzánk. Máté volt az egyik prágai kapcsolatunk. Petink által javasolt kerti sörözőben találkoztunk vele. Fasza egy hely volt, príma sörök és street food-os kaják közepette. Napunkat egy frankó kieső chilles helyen pihenhettük ki.
Második napunkon letoltunk a magunk sajátos defenesztrációját a Hradzsinban. A kötelező látványosságok mellett figyeltünk a folyadékbevitelre. Hangulatos panorámával kialakított kerti éttermek vannak kialakítva az odatévedt csavargóknak. Még Babiš miniszterelnököt is láthattuk, aki éppen sietett be az egyik minisztérium épületébe. Bejártuk a teljes Várnegyedet, onnan pedig a Petřín kilátót rohantuk le. Peti leleményessége újfent aranyat ért. Kifaszolt mindenkinek online diákjegyet.
TIPP: A belőpőt online a legkedvezőbb megvenni, és nyugodtan válasszuk a diák kedvezmény opciót 90 CZK/ fő az alábbi linken. Belépésnél csupán a QR kódot szkennelik be és már lehet felmenni.
A kilátás pazar volt, láthattam a bazinagy strahovi stadiont, mely kilenc futballpálya nagyságát teszi ki. A szocialista éra alatt itt voltak megrendezve a spartakiádák, melyek tömegtorna események voltak. Faternak volt lehetősége egy ilyen eseményen annó itt fellépni. Az akkori Csehszlovákia legjobb tornászai mutattak be gyakorlatokat. Miután kiélveztük a panorámát siklóval levágtattunk, majd begrasszáltunk a belvárosba. Vencel térre is futotta idő, ahol éppen a rend őrei egy faszit tepertek le a földre és vitték be a hűvösre. Peti és Jani elmentek egy gyors shoppingra, addig én és Miki a tér női felhozatalát értékeltük.
TIPP: Ha van egy kis időtök álljatok meg a Primarkban gyors shoppingra, mert nagyon jó cuccokat lehet ott turkálni.
Már az előző este feltűnt nekünk, a város rakpartján rengeteg fiatal időzik és feltűnően sok a party helyszín. Elhatároztuk, az estét itt kezdjük, amolyan laza iszogatással. Késő estére toltunk egy finom disco shitet, Prága egyik legcoolabb szórakozóhelyén, az Epicben.
TIPP: Epicbe a belőpőt online meg tudod vásárolni itt.
Nem tagadom, jól esett az efféle szocializáció. Tele fiatalokkal, dübörgött a mai zene, mindenki önfeledten élvezte a megadatott pillanatot. Nálam ez akkor múlt el, mikor kidülledt szemekkel tudatosult bennem, a táskámban nem találom szállásunkhoz a kulcsot. Hirtelen azt hittem, a rum hatása alá kerültem, de nem. Hát végül kiderült, mi barmok nem figyeltünk eléggé, mikor elindultunk a szállásról, mert csak szimplán becsaptuk az ajtót. Profin kizártuk magunkat. Éjjel kettőkor kerítettünk lakatost, aki gond nélkül nyitott ajtót nekünk. Potom 3 000 cseh koronánk bánta ezt.
Harmadnap éreztünk már magunkban egy kis fáradságot, de így is tisztességes távot tettünk meg. Kezdtük a napot egy barokkos töltettel, a Klementimumban. A világ egyik legszebb könyvtárával dicsekedhetnek és méltán. Apró kicsi csalódás lehet számunkra, hogy a könyvtárat az ajtóból és az abból nyíló kis folyosón lehet megtekinteni.
TIPP: Belépőnél itt is el lehet játszani a diákos verziót, így az egész 200 koronára jön ki. Link
Ezen a napon csatlakozott hozzánk Miki második prágai kapcsolata. Robi barátunk abszolút szimpatikus arc volt, aki kutatóként tevékenykedik a cseh fővárosban. Miki egyik kérése az volt, iktassunk be speciálisan egy indiai éttermet. Mivel ő a csapat gasztroínyence, nem tudtunk neki nemet mondani. Egy nagyon király indiai étterembe ültünk be és kóstoltunk bele frenetikus ízvilágába. Szilágyi Áron kardvívó, mostmár háromszoros olimpiai bajnokunk döntőjét ott néztem meg, miközben a curry éppen emésztette magát bennem. Délutánra megajándékoztuk magunkat egy újabb sétával, fel egészen a Ján Žižka emlékműig. Eme alkotás a Vítkovon magasodik méltóságteljesen és kémleli a prágai lelkeket. Gatyarohasztó meleg volt, így aztán begurultunk sokadszorra egy fincsi hideg söröcskére. Kipihenve magunkat még megbámultuk a Žižkovi tévé torony érdekes formáit, bekukucskáltunk a mellette lévő régi zsidó temetőbe, onnan pedig visszaflangáltunk az óvárosi idillbe.
Este én még beültem a Klementinumba egy klasszikus koncsertóra, míg a többiek a Károly híd környékén burzsujkodtak. Azért egy prágai kürtöskalácsra még bőven futotta tőlem. Szomjunkat sördegusztáció keretén belül egy sörmúzeumban csillapítotuk és értékeltük ki prágai vizitünket. Jani fiatal barátunk itt lőtte le hosszú hétvégénk lényegi mondanivalóját: Megtettünk, amit megtehettünk. Négy nap alatt annyit láttunk, mint más egy hét alatt se.
Utolsó napunkon a vonat csak délután indult vissza Érsekújvárba. Gyorsan reggeliztünk és finom kávécskánkat már a Terasa U Princa sky barjáról szürcsölgettük. Elegendő időnk volt még ahhoz, hogy sétáljunk a nyugodt Kampában, majd onnan a Vyšehradon nézzünk körbe egy kicsit. Nagyon hangulatos hely, hihetetlenül békés, amolyan madárcsicsergős légkört talál ott a fáradt csavargó.
Prágai sörmissziónkat az U Fleku ikonikus sörözőben zártuk. Top helyek egyike. A kiszolgálás nagyon gyors és ha nem figyelsz simán berughatsz. Folyamatosan kínálják sör mellé a Becherovkát. Ott aztán zabálni és a helyi sört szlapálni tényleg mennyei érzés.
Miközben már csomagjainkkal a vasúti pályaudvar felé indultunk, időnkből még kitelt, hogy belessünk a Jeruzsálem zsinagógába. Onnan pár perc gyalog a vasútállomás.
Vonatunk késés nélkül érkezett be és hihetetlen, de pontosan indult. Hazafelé Peti kiszámolta a költségvetésünket, a velünk utazó párból a fószer végig panaszkodott a dög melegre. A fickó és a jegyellenőr hölgy egymást zrikálva mondogattak oda egymásnak. Utastársunk a klotyópapír hiányát is felhozta, erre a jegyellenőr “mi vagyok én vécés kislány” (čo som, hajzel dievča?) válasszal vágott vissza. Határon a háromlábú lőtéri kutya sem ellenőrzött minket. Királyság, egészben és épségben hazaért mindenki.
Ne maradj le az új beszámolóról, IRATKOZZ FEL! Mi értesíteni fogunk.
Kapcsolódó cikkek
