„Veszélyes, két lánynak pláne, mindenképp menjen veletek egy férfi, putri, koszos, elrabolnak, eladnak két teveért…”

Ilyen és ehhez hasonló bíztató szavakat kaptunk a marokkói nyaralásunk küszöbén. Legtöbbször olyanoktól, akik életükben még nem merészelték elhagyni a kerületüket… Manapság ők az „igazi” véleményvezérek…

Mivel afrikai helyek kapcsán még igen gyér az élménytáram, ezért erre az észak-afrikai országra esett a választásom, melyet Anna barátnőmmel a Ramadán befejeztével áprilisban célba is vettünk. Marokkó a 31. ország, amit meglátogattam.
Budapestről Marrákesbe egyenesen repít a WizzAir. Nem április 1-jei tréfa volt, de este már a helyi riadban fogyasztottuk a marha tajint. Az egyhetes nyaralásunk alatt szinte megállás nélkül ámultunk a meglepetésektől és a sorra érkező kellemes csalódásoktól.
Útikalauzok tanácsait megfogadva nem hotelben szálltunk meg, hanem helyi, marokkói riadban, amit úgy képzelj el, mint egy családiasabb légkörű emeletes ház, melynek belső udvarán medence található. Régebben szökőkutakat, manapság már medencéket építenek oda, melyet meleg idők alkalmával fürdőzésre is kihasználnak a turisták. Az első szállásunk egy reptérhez közeli riad volt, ami ingyenesen reptéri transzferrel is szolgált. A riadba megérkezve helyi édességgel és a híres marokkói mentateával üdvözöltek. A tea jellegzetessége, hogy a vendéglátó az üdvözlés jeleként a teát nagyon esztétikusan próbálja minél magasabb szögből kitölteni. Eredetileg azért szervírozták így a teát, mert a felszínén keletkező hab felfogja a teába szálló homokot a sivatagban. A tea mellett elbeszélgettünk a vendéglátóval, mesélt a helyi látnivalókról, kaptunk egy hasznos térképet és a másnap délelőtti hammám időpontot is leegyeztük. Hamarosan megéreztük a vacsora illatát is, mely harira (lencseleves), aszalt szilvás, mandulás marha tajin és gyümölcssaláta volt. A tajin egy Marokkóban használt cserépből készült párolóedény, ebben sülnek az ételek. Rengeteg típusú tajin van: húsos vagy zöldséges, melyhez leginkább kuszkuszt tálalnak.
A hagyományos marokkói reggeli tojás kenyérfélékkel. Ebből rengeteget kipróbáltunk, mindegyik különleges és más ízű, textúrájú. A barcha búzadarából készült korong, a msamman több vékony tésztarétegből álló kenyérke/palacsinta, de a kelt tészta alapú péktermékeik is isteniek. Emellett olívabogyó, vaj/sajt, lekvár/méz, palacsinta/édesség, joghurt, frissen facsart narancslé, kávé/tea is kerül az asztalra. Személyes kedvencem az amlu (mandulavaj) lett, mely mandulából készül argánolaj és méz hozzáadásával. Fenomenális!

Reggeli után egy másik riadba indultunk a hammámra. A városközponti riadokba ugyan sikátoros utak vezetnek, ahol könnyű eltévedni, de a riadok ajtaja mögötti oázis miatt megéri bolyongani! A hammam évszázados múltra visszatekintő pihentető és tisztító rituálé. A fürdetés során használt forró gőz és az olíva alapú szappan bőrtápláló és hámlasztó tulajdonságairól ismert. Számomra kicsit idegen volt ez a helyzet, ugyanis először volt ilyen fürdetésben/mosdatásban részem, ahol egy hölgy tetőtől talpig megmosdatott. A bőröm pihe-puha állaga viszont még sokáig hálás volt a szertartásért.
A hangulatot fokozva délután a Marrákes közelében fekvő „fake” sivatagba indultunk. Azért hívják hamisnak, mert az Agafay-sivatag nem finomszemcsés homoksivatag, hanem kősivatag.
Az 1 napos sivatagi túrán a semmi közepén egy gyönyörű kempingben laktunk. A kemping hallatán feltételezem, nomád körülményekre asszociálsz. Á, dehogy! A kemping medencével felszerelt, a privát sátrunk fürdőszobával ellátott, légkondicionált, kényelmes franciaágyas szállás volt. Esti programunk egy négyfogásos vacsora volt, mely marokkói show-val párosult: hangszeres, hagyományos gwana zene bemutató, hastánc, melyekbe minket is aktívan bevontak és megtáncoltattak. A show-t a tűzzsonglőr koronázta meg, aki Céline Dion My heart will go on c. számára a sivatagban egy óriási szívet gyújtott meg, mely a medence tükrében gyönyörűen lobogott.

A sivatagi nappali jó idő (20-25°) éjszakára eléggé lehűlt, így a légkondi nagyon jól jött az éjszaka folyamán. Hajnalban a napfelkeltét sem hagytuk ki. Gyönyörű volt, ahogy a Nap megvilágította az Atlasz-hegységet. Reggeli után helyi öltözetben, fejünkön turbánnal (cheche) teveháton bevettük a homokdűnéket. A cheche (ejtsd. ses) a tevegelés során véd a Nap és a homok ellen és még hűt is.

A sivatagi élmények után irány vissza Marrákes, hogy felfedezzük a város nevezetességeit és látnivalóit! A második riadunk egy központi elhelyezkedésű, gyönyörű rooftoppal rendelkező ékszerdoboz volt, ahonnan csupán pár perc séta volt a Jemma el-Fnaa, Marrákes izgalmas főtere. A térnek különleges, egyedi, vibráló hangulata van, mely más-más arcát mutatja nappal és este. Ha mesemondókat, varázslókat, kígyóbűvölőket, majomidomárokat, hennakészítőket, mutatványosokat akarsz egy helyen látni, akkor nappal indulj neki. A tér naplemente után gasztropiaccá alakul, ételstandokkal, ahol bármit kóstolhatunk. Mi az isteni frissen facsart dzsúszok mellett csigát próbáltunk. A gasztroélmény mellé zenei hangulat is párosul, a helyiek énekelnek, zenélnek, szórakoznak. Igazi őskáoszi hangulat. A téren megéri körültekintőnek lenni, egy szempillantás alatt akaratom ellenére nekem is lett a kézfejemen egy henna tetoválás, amit aztán napokig nem tudtam lemosni :D. Amennyiben nem akarsz minden lőtt fotóért fizetni, a fotózással is óvatosan! Amint észreveszik a helyiek, hogy fotózod őket vagy a mutatványt, elég rámenősen kisajtolnak belőled néhány dirhamot.

A tértől nem messze található a Koutoubia impozáns mecset, melyet csak kívülről csodálhatunk, be csak muszlimokat engednek. A város további rengeteg gyönyörű épülettel büszkélkedik. A mi választásunk a Ben Youssef Madrasa-ra esett, mely egykor iszlám főiskolaként működött. Díszes színes mozaikjai és fafaragásai lenyűgöző élményt adnak. Utunk innen a Secret Garden-be vezetett. A kert egzotikus kertből és iszlám kertből áll, egy szökőkúttal a közepén, mely számomra egy kicsit csalódás volt. A Bahia Palota egy része pont felújítás alatt állt, így ez sem adott teljeskörű élményt. A Majorelle Garden a központtól kicsit kiesik, ezért ezt taxival közelítettük meg. A városban elsősorban taxival közlekedtünk, mely kapcsán szintén megéri körültekintőnek lenni és számolni azzal, hogy turista lévén magasabb árakat szabnak ki, de nem szabad restnek lenni, alkudni kell. A Majorelle botanikus kert óriási, tele gyönyörű kaktuszokkal és ha kombinált jegyet váltasz, a berber múzeumban és az Yves Saint Laurent múzeumban is körülnézhetsz. Saint Laurent is imádta Marrákest, nem csoda! Az útitervek közül a helyi bazárt (souk) sem szabad kihagyni. Rengeteg helyi termék: ékszer, kozmetikum, parfüm, táska, szőnyeg rengetege ez. Mindenképp alkudj az eladóval, akinél kártyás fizetéssel sajnos nem fogsz boldogulni, így kellő mennyiségű készpénz mindig legyen nálad.
Előzőlegesen Annával felvérteztük magunkat Tiktokon a best of helyek kapcsán. Az egyik ilyen hely a Bacha kávézó volt, amit mindenki ajnározott. Nyitásra érkeztünk, de sajnos nem jutottunk be, ugyanis 3-4 órát kellett volna sorban állnunk, hogy asztalhoz jussunk… Szintén Tiktok találati eredmény volt a La Trattoria étterem. Gyönyörű belterű olasz étterem medencével a közepén. Ide sikerült asztalt foglalnunk. Kellemes élmény volt, a pincérek vendégszeretete – nemcsak itt, hanem országszerte – nagyon pozitív. Azt konstatáltuk viszont, hogy a szociális média által felhype-olt helyek tömve vannak turistával, így úgy döntöttünk, hogy a következő napokon nem hagyatkozunk kizárólag csak ezekre a helyszínekre.

A hetünk második felét tengerparti dőzsöléssel töltöttük. Agadir körülbelül 250 km-re fekszik Marrákestől. Ide távolsági busszal utaztunk, de nem akármilyen busszal és nem akármilyen autópályán. A busz kényelmes, légkondicionált busz volt, a négysávos autópálya minőségét pedig bármelyik európai ország megirigyelné. Sehol egy kátyú! A kb. 3 órás utazás után meg is érkeztünk a tengerparti városba, amelynek – mint Couscous idegenvezetőnktől megtudtuk,- össz-vissz. 60 év alatt épült fel mai arculata. 60 éve ugyanis egy szörnyű földrengés teljesen lerombolta az erőd köré épült várost. Az erődről (kaszba) gyönyörű kilátás nyílik a városra. Az erődön kívül körbesétáltuk a kikötőt, ahol ízléses yachtok sorakoztak, megcsodáltuk a Nagymecsetet és a város kuriózumához vezetett utunk. Ez pedig nem más, mint az argánolaj. A világon kizárólag Marokkó délnyugati részén termesztenek argánfát, melyből a kinyert olajat étkezési és kozmetikai célokra használják: a bőrrel, hajjal csodákat tesz; na meg a mandulavajban is isteni ízű.

Agadir tengerpartja kicsit szeles volt, és a helyszínen realizáltuk, hogy itt bizony senki nem strandol… Ehhez picit utaznunk kellett, Taghazout városába. Fiataloknak ez a város A paradicsom. Beleszerettem! Az óceán menti sziklába épült kék-fehér arculatú kávézók és éttermek tökéletes helyszínt biztosítottak egy smoothie tál elfogyasztására, a macskákkal teli, graffitivel díszített szűk utcák tele helyi boltokkal pedig igazi autentikus élményt adtak. A szörfözőknek és gördeszkázóknak is egy édenkert a város, ugyanis mindkettő elterjedt sport errefelé. Jóllaktunk és kifeküdtünk napozni a partra, ahol lovagló, tevegelő fiatalokat lehetett látni mindenfelé. A parton sétáló kutya, macska is gyakran hozzánk csapódott, hogy kicsit hűsöljön a napernyőnk alatt. Számomra a víz hőmérséklete áprilisban még kicsit hideg volt, de a szörfözőket ez egyáltalán nem tartotta vissza a hullámok meglovagolásától.

Agadirtól nem messze fekszik továbbá a Timlaline homokdűne. Igazi aprószemű, finom szemcsés homokos sivatag. Az utolsó napunkat itt töltöttük homokdeszkázással, naplemente nézéssel és az itt található kanyon bebarangolásával.

Az emberek sokszor negatív konnotációt társítanak az arab, a muszlim szavakhoz. De aki ki mer lépni a komfortzónájából és ellátogat egy ilyen országba, rájön, hogy ezek csupán buta és üres sztereotípiák. Számomra a világ legnagyobb muszlim országa, Indonézia meglátogatása hozta meg ezt az áttörést. Marokkó szintén megerősített ebben. A helyiek vendégszeretete, önzetlensége, segítségnyújtása, közvetlensége fényévekkel fejlettebb, mint sok európai országé… Igenis van mit tanulnunk tőlük, amikor valaki nem érdekből kezd el veled beszélgetni, hanem azért, mert kíváncsi rád, nem érdekből segít, hanem azért, hogy örömet okozzon neked… Ez az egy hét adott számomra egy parányi betekintést a kultúrájukba és olyan mély, pozitív nyomot hagyott bennem, hogy az ország felkerült a top hármas kedvenc országaim listájára.

Nagy Annamária

Címkék: afrika, agadir, argánolaj, backpacking, bazár, berberkultúra, egzotikusutazás, északafrika, felfedezés, gasztrotúra, hammam, kaland, kultúrsokk, majorellekert, Marokkó, marokkóielmények, marokkóikonyha, marokkóikultúra, marokkóivendégszeretet, Marrákes, mecset, medina, muszlimkultúra, naplemente, nőiutazás, nyaralás, riad, sivatag, souk, szörf, Taghazout, tajin, tengerpart, tevegelés, titkoskert, utazás, útikalauz