A Hazajáró Honismereti és Turista Egylet berendelte nekünk október 17-re a príma napfényes időt, hogy Strahl Zoltán Emléktúra keretén belül fejet hajtsunk a Visegrádi-hegység fenomenális természete és panorámái előtt. Gyülekező és regisztráció a Báró Eötvös Lóránd Menedékházban volt. Gyors pacsizás Kenyeres Oszival és a más ismerős arcokkal, majd mehetett a kilométerek taposása. Három ellenőrző ponton kellett áthaladni és azokat hiteles pecséttel igazolni a célnál. Első megálló, ahol pecsétet lehetett kunyerálni, a Király-kútnál volt megadva. Jakab Sanyi a Hazajáró stábjának egyik arca és szereplője várt minket folyékony vakcina fúzióval és széles mosollyal. Bár szerintem az akkor még eléggé csípős hideget szerette volna magán palástolni, de a hangulat ettől függetlenül prímán telt. Gyors rögtönzött piknik, páleszbevitel, pecsételés és mehetett is tovább a túrakaraván.

Az ínycsiklandozó pálinka nekem olyan löketet adott, hogy kottyanás nélkül vonultam be a második ellenőrző ponthoz. Prédikálószék panorámája és azon belül a Dunakanyar most sem okozott csalódást. Topkategóriák egyike Kárpát-medencénkben. Lőttük a fotókat jobbról-balra és élveztük a kegyes időjárás minden mozzanatát. Második pecsétünket Moys Zoli, a Hazajáró műsor rendezője biggyesztette bele túrapapirosunkba. Tartva a jó túraidőt, ismét kilőttük magunkat. Menetelés közben a genius loci vetette ki ránk hálóját, magával ragadva minket a színes ősz csodavilágába. Vadálló-kövek érintésével jutottunk le a Malompatak-völgybe, ahol a Szentfa-kápolnánál várt minket egy újabb és egyben az utolsó ellenőrzőpont. Itt már közel tíz megtett kilométer volt mögöttünk.

A zsíroskenyér majszolása közben itt elidőztem kicsit, mivel több ismerőssel is volt alkalmam csevegni. Klein Dávid, a Hazajáró stáb operatőre addig nem engedett el, míg nem toltam vele egy feles páleszt, hogy aztán ő is mehessen útjára. Erőt véve magamon rohamoztam meg a Rám-szakadékot. Merem állítani, ezen andezitszurdok az őszi időben a legkirályabb. A színes növényzet, a hűvös idő, mely néhol a napocska sugarai törnek meg egy kis melegséggel, a csordogáló patakok és a természet suttogása olyan misztikummal ruházza fel a Rám-szakadék egészét, mintha tündék és egyéb mitologikus lények világába csöppene az ember. Nem érzed ilyenkor a fáradtságot, csak szimplán mosolyogsz és élvezed halandó életed minden mozzanatát.

Tizenöt megtaposott kilométer és nyolcszáz méteres szintemelkedés megtétele után értünk vissza a hangulatos Eötvös Lóránd Menedékházunkba. Jutalomként várt minket emléklap és kitűző. Míg Gábor túratársamat vártam, addig bekukkantottam a menedékház mellett kialakított múzeumba, ahol a magyar turistaság történetét mutatják be. Sok hasznos információt találunk ott, nem mellesleg rengeteg történelmi dokumentumokkal megspékelve.

Élményputtonyunkat megtöltve hagytuk magunk mögött Dobogókőt.

Borka Zoltán

Címkék: dobogókő, dunakanyar, emléktúra, eötvös, genius loci, hazajáró, király-kút, Magyarország, menedékház, misztikum, pálinka, panoráma, pecsét, pilis, prédikálószék, rám-szakadék, tündék, visegrádi hegység, zsíroskenyér