“Nincs a világon olyan probléma, amit ne oldana meg egy csésze kávé!” – (Beck Tamás)

Szinte lehetetlen vállalkozás megválaszolni azt, hogy mely Budapest legjobb kávézója. Valaki a rusztikus, elegáns stílusjegyeket kedveli, de vannak olyanok is, akik a mai kor újhullámait és trendjeit az úgynevezett “specialty coffee-t” követi és találja meg ott a számára legjobbat.
Ez esetben most maradjunk meg a régi, klasszikus daraboknál. Azoknál a kávéházaknál, melyek nevet és rangot vívtak ki maguknak az elmúlt évtizedek során. Következzenek azok a kávéházak, ahol a magyar kultúra krémje alkotott. Ott, ahol forradalmi gondolatok láttak napvilágot, ahol a dohányfüst alatt kézről kézre adott napilapok között verssorok és cikkek születtek.
Olvasás közben merülj el a klasszikus irodalmi kávéházak zamatában, majd térj be hozzájuk egy finom feketére. Az általam top fájv budapesti kávéházai következnek:

New York Kávéház

Mondhatni itt kezdődött minden. Mármint a Felvidéki csavargók létrejöttének esetében. Tavaly decemberben Kádek Peti utazópajtásommal éppen egy budapesti városnézés közepén tértünk be ide és ragadott magával a kor szelleme. Egy finom vaníliás cappuccino szürcsölgetése közben pattant bennünk az a bizonyos szikra, hogy ideje eddigi utazásainkat egy blog formájában dokumentálni és ezáltal népszerűsíteni az utazás mindennemű formáját. Bár ezen utólag nem is csodálkozom, hogy éppen a New York Kávéházban jutottunk döntésre, hiszen itt kódolva van valahol, hogy nagyszerű ötletek születnek. Állítólag Heltai Jenő itt találta ki a “mozi” szót. Itt voltak a szerkesztőségi asztalai a Pesti Naplónak és a Nyugatnak. Olyan irodalmi fejedelmek jártak ide, mint Móricz Zsigmond, Gárdonyi Géza, Krúdy Gyula, vagy éppen Weöres Sándor.

Centrál Kávéház

A kávéház honlapján ezzel az idézettel találkozhatunk: “Tradíció és korszerűség. Tisztelet a hagyományoknak, nyitottság az újra.” Ebben a mondatban minden benne van. Gazdag múlttal és hagyománnyal rendelkező kávéház tiszteli a múltját, de nyitott az újra, korszerű és előre tekint. A kávéház a pesti belváros közepén található. Közelében egyetemek, könyvtárak és kiadók vannak. Adva volt a múltban is, hogy a New York Kávéház mellett a Centrál legyen a magyar irodalom és kultúra egyik központja. Annó elég volt egy lány kezét itt megkérni és nem Párizsba vinni az Eiffel torony tetejére. Babits Mihály, kora egyik legnagyobb irodalmára is így cselekedett, mikor megkérte Tanner Ilona (Török Sophie) kezét. De itt volt Karinthy Frigyes, aki itt kezdte el műtétje után írni az Utazás a koponyám körül első vázlatait. Nekünk se lánykérés, se műtét nem volt, mikor beléptünk a kávéházba. Helyette megpihentünk egy jó “fekete” társaságában, miközben a könnyű jazz dallamai szóltak.

Hadik

Ugorjunk most át a magyar főváros budai oldalára. Itt is szép számmal találhatóak kávézók, de ezek közül méltón emelkedik ki a Hadik. Éppen egy gyors casting után voltam. Időm engedte, így gondoltam, hogy átsétálok a Szabadság hídon. Útközben pedig hirtelen a Hadik termett előttem. Már előtte is olvastam róla, hogy egy patináns kávézó volt a múlt század első felében. Nem is csodálkoztam ezen, mikor beléptem a termébe – klasszikus, finom és ízléses. Ezeket a szavakat akár Karinthy is mondhatta annó, szinte az otthona volt a kávéház. Hadik volt az írók, szerkesztők, bohémek tanyája, mondhatni a “lágymányosi pampák” székhelye. Sokan mondják, hogy a Hadik, a autentikusság és letisztultság kávéháza. Hát van egy aurája az biztos!

Művész

Művészet a javából! Pedig, ha nem lettem volna oda hivatalos egy forgatásra, akkor a Callas (az sem piskóta) kerül be a top fájvos listámba, ami éppenséggel az Andrássy út másik felén van. Mivel az Opera épülete a közelben van, így a kultúra, irodalom és zene kedvelőinek a hely nagyon is közkedvelt. Igazi kávéházi élmény fogad minket – grandiózus csillárok, vörös asztali lámpák, kellemes félhomály és a kávé illata. Ahogy írtam az elején, művészet a javából.

Gerbaeud

Egy emblematikus kávéház Budapesten, azon belül a Vörösmarty téren. Drága, mint egy futballstadion építése, de egyszer az életében mindenki megengedheti magának, hogy milyen egy finom kiszolgálás, miközben a belső termei a fényűzést és a pompát jelenítik meg. Egyes városi legendák fűződnek hozzá. Az egyik leghírhedtebb városi legenda az, hogy ha fordítva tesszük le a villát evés után, akkor idősebb hölgyek vezetnek be minket egy szobába, akikkel “játszani” kell és ezért még fizetnek is. Hogy ebből mi a valóságtartalma azt nem tudom, de az is biztos, hogy ide nem tini lányok ugornak be egy “üccsire”, hanem finom, elegáns hölgyekkel fog találkozni az, aki hörpinteni akar egy “feketét”.

Borka Zoltán
Borka Zoltán és Kádek Péter

Címkék: ady, budapest, irodalom, kávé, klasszikusok, kultúra, Magyarország, nyugat, stílus, utazás