Hát én legfeljebb a fejemet fogtam, mikor Kádek Peti barátom a Felvidéki csavargók repjegy – és szállásfoglalások, valamint autóbérlések feketeöves nagymestere bemondta a nagyvilágba: Volna itt egy Toszkána! Igazat megvallva, az idei évre nem voltam felkészülve egy újabb Appennini-félszigeti hadmozdulatra. Tavaly egyébként is bevettük Basilicaban Materát, végigródeóztuk Puglia tartományát és Sforzáék Milánójába is beugrottunk egy cappuccinora. De mivel én a 98-as futballvilágbajnokság óta nagy olasz fan vagyok és csipázom a dolce vita életérzést, így igazat megvallva nem kellett sokat győzködnie. Idei év június másik felére lett ütemezve az idei talján vizitünk. Logisztikailag adta magát Bologna, mint kiindulópont, így öt év után ismét láthattam Emiia-Romagna tartomány ikonikus városát. A figyelem fókusza nyilván Toszkánán volt. Amit tudtunk megtettünk. Volt itt aztán il magnifico Firenze, nyugalmas Arezzo, patentos panorámákkal rendelkező Montepulciano és Pienza, a Val d´Orcia vidéke, az én la donna Sienám és még bónuszként belefért Monteriggioni, valamint a középkori Manhattan alias San Gimignano. Bizony, ez a lista gombócból is sok, de mi ilyenkor mohók vagyunk és a végkimerültségig szeressük ezt csinálni.

Felemelő érzés volt kivételesen nem hajnalok hajnalán megérkezni a budapesti reptérre. Járatunk csak kora este indult, így még futotta a döglesztő melegben egy budai orientalisztikára, Gül baba türbéje és a híres Király fürdő hangulatos környékén is.

Fennakadások nélkül érkeztünk meg Bolognába. Persze az autónk átvétele most sem ment simán. Na jó, lehet mi vagyunk már kekeckedők, de az ügyintéző csávó pöröghetett volna jobban. Csóri emberek akik mögöttünk sorakoztak. Láttam szerencsétlen tekintetükön, innen egyhamar ők sem végeznek. Bő egy órás várakozás és ügyintézés után a kocsinkat felvehettük és sikítva gurultunk a szállásunkra. De legyünk pozitívak. Legalább már volt hitelkártyánk, így legalább abba nem kötöttek bele, mint múltkor Bariban. Bolognai szállásunk nem volt rossz, bár azon én is meglepődtem, mikor a tulaj beköpte, ő szintén itt éjszakázik, csak a szomszéd szobában. Sokan már úgy csinálják, akik egyedül élnek, kiadják egyik szobájukat hátizsákos utazóknak pár éjszakára, így beszállnak ők is rezsi költségbe.

Bő húsz perces sétával már az óvárosi forgatagban találtuk magunkat. Bologna most sem okozott csalódást. Abszolút feldobta a hangulatot ami a Piazza Maggioren ment. Éppen egy kinti filmvetítésre értünk oda. A város főtere tele volt emberrel. Szerintem voltunk vagy ezren. Előtte egy kiadósat kajáltunk egy menő étteremben, ahol a pincérsrácok kellő agilitással szolgáltak ki minket. Igyekeztünk pár olasz mondatot elsütni, de még van hova fejlődni. Városi sétánkat folytattuk másnap. Reggel kilenckor már a Piazza Maggioren, a Basilica di San Petronio előterében üdvözöltük a napot egy laza un cappuccino con zucchero hanglendítéssel. Az óriási gótikus építménybe mi is benéztünk. Bologna jelképe az Asinelli tornyok mindig segítségünkre voltak, ami a tájékozódást illeti. A Santo Stefano tere a kedvencem. Az ott meghúzódó Santo Sepolcro templom sok kincset rejt. Mindenképp ajánlom mindenkinek, vesszen ott el abban a szakrális csodálatban.

Bologna csodálata kora délutánig tartott. Emilia-Romagna átadta a stafétát Toszkánának. Innentől kezdve négy napon át a toszkán életérzésnek éltünk. Kezdtük vizitünket egy igazi nagyvaddal. Firenzét nem szükséges senkinek sem bemutatnom. Történelméről ódákat lehetne zengeni és oldalakat kitölteni. Lelkiekben felkészültem az embertömeg demoralizáló hatására, mert hát ez a város vonzza a turistát és emberfia könnyen elsőfokú emberundort szedhet össze. Mint egy darázsfészek, zajcsata, hullámverés. Hát a nyugalmat nem a firenzei Dómnál (Cattedrale di Santa Maria del Fiore) vagy a Palazzo Vecchionál fogod megtalálni. Szerencsére a szállásunk egy hangulatos utcácskában volt megbújva, nagyon közel a Palazzo Pittihez.

Megbeszéltük egymás között, Dávid formás feneke és az Uffizi Galéria legyen felejtős, mert fél életünkbe kerül míg oda csúcsidőben bejutunk. Így aztán finoman reggel felkeltünk, lehörpintettük fincsi kaffénkat a hozzánk közel eső kávézóban, majd nyitásra, sorban állás nélkül begrassszáltunk a Palazzo Pittibe. A reneszánsz királyi palota, ami egybe galéria is, az olasz és európai mesterek remekműveinek ad otthont. Míg odakint tombolt a tömegnyomor, addig mi a élveztük a Mediciek művészeti örökségét és a Boboli-kert szellős nyugalmát. Persze kora délután nem maradhatott el a belvárosi flangálás, egy könnyed kajálás, hogy majd végül zárásként a Piazzale Michelangelon gyönyörködhessünk Firenze panorámájában.

Kora estére szépen begurultunk Arezzo városába. Szállásadónk egy kiköpött digó amorózó, kinek zselé a haján úgy csillogot, mint politikus szeme, aki éppen bejut négy évre a parlamentbe. Hozta a barátnőjét, hát ő sem volt piskóta. Nagyon szimpatikusak és segítőkészek voltak, a lakás pedig ízlésesen berendezve, egyszóval elégedetten pattintottuk fel egy üveg borocskát. Arezzo már sokkal szellősebb, mint Firenze. És ami nekem fontosabb, hogy nyugalmas. A csapat együtt indult meg az óváros irányába, de szokásomhoz híven lehagytam őket és azt vettem észre, magam járkálok egy szűk középkori utcácskában. Itt éreztem először, megcsapott az igazi Toszkána szellője. Az óvárosi téren aztán csak úgy kiülve pihentünk és néztük az elbűvölő épületek együttesét.

Arezzo után rá a gázpedálra és csapattuk tovább. Jött szépen sorba Montepulciano, majd Pienza és a Val d´Orcia vidéke. A települések omladozó falai gazdag múltról árulkodnak. Halkan mesélik és mutatják be a reneszánsz táncát, miközben ritmusban csődül eme helyekre emberfia. A két település fekvése eszméletlen panorámát szolgáltatott számunkra. Drónunk lelkesen végezte feladatát. A toszkán táj nyugtató formavilága lábunk előtt hevert. A Val d´Orcia útvonalán északra fordulva kora estére érkeztünk meg Sienába.

Oh, Siena! Mély benyomást tett rám a város. Az én személyemnek ő volt Toszkána sztárja. Európa egyik legnagyszerűbb gótikus városáról beszélünk és nálam eme szakrális stílusirányzat máig a numero uno, így nem volt kérdés, csorgott a nyál, tompítva kultúrszomjunkat. A múlt gazdagsága, gótikus és reneszánsz fűszerezéssel, finoman harmonizál a város szerkezetén. Ez adja sava-borsát talján drágaságunknak. Elnézve az épületek és főkatedrálisának szemetgyönyörködtető látványvilágát, tudatosult bennem ismét az a megállapítás, mi a legtökéletesebb faj, valahol kisiklott és már nem az, mint régen.

Záróakkordként még az utolsó teljes napunkra belefért két bájos toszkán helyszín. Miután Sienából kigurultunk Monteriggioni ejtettük útunkba. Végig erődítményekkel van körbe, ami benne járkálva nem igazán adja ki sava-borsát, de drónunk jött és eszméletlen fotókat kreált, kiemelve, miért is teszi meg jópár turista ide a kitérőt. Fagyinyalás és cappuccino legurítása után San Gimignanoban zártuk a napot. Igazat megvallva, ide már eléggé fáradt állapotban érkeztünk. Település a tornyairól híres, amolyan középekori Manhattan, ahol annó a helyi gazdagék emelték minél magasabbra az épületeket, hirdetve azt, van itt pénz dögivel, rivalizálva egymással ki építkezik magasabbra. Relatíve gyorsan kivégeztük a várost, de annál inkább magunkat. Durván száz kilométer gyaloglás volt mögöttünk, így nem csoda, az utolsó órát San Gimignano egyik nyüzsgő terén leültünk a lépcsőkre és csak néztük ki magunkból, na meg a tömeget, mert ez a város sem a szellőségéről híres.

Ketyegett az idő, de azért még futotta arra, hogy beköszönjünk Bolognanak. Letoltunk egy könnyed vacsorát, egy séta a végére, majd arra eszméltünk, hogy a kocsit adjuk le az erre kijelölt helyén. Atompontosan, az ütemtervnek megfelelően érkeztünk a reptérre. Pár szuvenír feltankolása, izzadás, mint disznó az ólban, mert hát klímát késő estére azt minek bekapcsolni a reptéren. Arrivederci la bella Italia!

Borka Zoltán
Kádek Péter

Címkék: appennini, arezzo, bologna, cappuccino, dolce vita, életszerelme, élmények, élvezdamomentumot, élvezdazéletet, élvezdazutazást, emilia-romagna, európa, európaikalandok, firenze, gótika, kalandokvilága, képesutazás, kisvárosivarázslat, kulinária, kulinárisélmények, kultúra, kulturálisélmények, kulturáliskincsek, kultúrszomj, mediterrán, montepulciano, monteriggioni, nyugalom, Olaszország, olaszországiképek, olaszországivarázslat, palazzo pitti, pienza, rejtvényestalálmányok, reneszánsz, reptér, san gimignano, siena, történeleméskultúra, toszkána, toszkánaicsoda, toszkánaikörút, toszkánakaland, toszkánkalandok, toszkánvarázs, utazásolaszországban, utazásolaszstílusban, utazásszépségei, utazzvelünk, városiélet, városnézés, világfelfedezése, világjárás, világlátás, világotjárunk, világutazás