Nos az úgy kezdődött, hogy rám írt egy régi ismerősöm, mondván van-e kedvem vele menni még karácsony előtt Marokkóba. Nem gondolkodtam sokat, azonnal igent mondtam neki. Egy héttel indulás előtt meglepődve jutott eszembe, hogy végül a marokkói utunk telibe a karácsonyi időszakot fogja felölelni, így
Három napos program várt minket Bakuban. Itt aztán minden tetőtől-talpig le volt szervezve. Reggel érkeztünk meg a bakui vasúti pályaudvarra. A szálloda nem volt messze, így gyalog mentünk oda. Az azeriek nem bízták a véletlenre, egy nagyon elegáns szállodában lakhattunk. A reggelik nagyon finomak v
Durván huszonnégy órás utunk után azt vettem észre magamon, hogy a tbiliszi-i reptéren állok és bambán várom a poggyászomat. Marcell sem nézett ki jobban, ő már gondolatokban az ágyára gondolt. Szerencsére volt transzfer is intézve nekünk, vártak is minket: a taxis fószer és a fehérorosz srác, aki s
Olyan nagy elánnal rúgtuk ki az ablakot a kaukázusi régióra, mint annó Nagy Péter az öreg kontinensünkre, – az egyik legprímább orosz cár – miután országát kivezette a sötét középkorból és a felvilágosodás pályájára állította. Két hét ottlét után pedig olyan fáradtan és meggyötörten jött
Elérkezett az utolsó nap is. Mivel a repülőgépünk Budapestre késő délután repült csak vissza, így adva volt, hogy ezt a napot is kitudjuk használni. Az utolsó közös reggelink után – ahogy előző este megbeszéltük – elmentünk a kiválasztott kávézóba, bedobni egy napindító “kaffét”. A körny
A fal felhúzva, a gyerekek iskolába mennek, öregpapák már a kávézóban ülnek, nyüzsgés ezerrel – ez egy laza hétfői nap az utcánkban. Mi is korábban reggeliztünk, mivel erre a napra látnivalóból volt elég és a kilométerek száma is legtöbb volt ezen a napon. Az Ardenica Monostor nem itt volt a s
Reggel nyolc óra. A kerítés lebontva, a törmelékek eltakarítva. Kedvenc albán munkásaink már az új falat húzzák fel a régi helyére. A “helyi maffia” bőszen mutogat és irányítsa az embereket. Mivel vasárnap volt, ezért valamivel kisebb volt a nyüzsgés az utcánkban. Az iskolások – a szállásunk e
A reggel ismét napos volt, a munkások meg továbbra is zajosak. Bár a falat már lebontották, erre a napra a törmelékek összelapátolása maradt. Miután mi is magunkba lapátoltuk a reggeli kaja mennyiséget, autóba pattanva egy nagyon különleges helyszín felé gurultunk. Miután átverekedtük magunkat a tir
Napos időre és madárcsicsergésre ébredtünk. Ja nem! A szemközti utca egyik házának betonkerítését a jó albán munkások már reggel nyolc előtt nekikezdték szétkalapálni. El lehet képzelni milyen hangzavar volt, ha még hozzávesszük a kocsik és emberek zaját. Mi-tagadás a mi utcánk tele volt élettel. Sz
Problémamentes megérkezés Tiránába. A közel másfél órás gondtalan út után az autókölcsönzőhöz sétáltunk, ahol a bérelt autóink vártak. Szép kis séta volt, mivel az albánok úgy gondoltál, hogy tesznek egy hatalmas kerítést oda, ahová inkább járdát tehettek volna, jelezve, hogy merre vannak az autóköl
„Bárhová is utazik az ember, bármilyen tájat is fedez fel, ha ezt a barátaival együtt teszi, bárhol otthon érezheti magát.”
„Az utazás irányt mutat nekünk abban, hogy felkeltsük azt a vágyat magunkban, hogy felfedezzünk valami maradandót.”
