Húsvét hétvégéjén, péntek kora reggel gyűl a tömeg a budapesti Pöttyös utcánál. Kemény kilenc ember egy kupacban, kik valamire készülnek. Nem tüntetés, se nem polgárpukkasztó cselekedet, csak a Balkánra tartanak. Nyilván előzményei is voltak az útnak. Huszty Zoli, a túra egyik “szellemi atyja” már é
Bosznia elhagyásával mindenképp Horvátországon keresztül kellett mennünk, ha késő estére Budapesten szerettünk volna kikötni. Ha már arra mentünk – pontosabban a szlavón régión keresztül – adva volt, hogy a környék két legnagyobb városában Slavonski Brodban és Eszéken pár óra erejéig meg
Nyilván mi nem úgy huppantunk be Bosznia területére, mint annó Owen Wilson az Ellenséges terület c. filmjében, nem is lőtték szét a szerbek a hátsónkat, de azért ott motoszkált a fejemben, hogy egy olyan ország területére lépünk be, ahol még durván 25 évvel ezelőtt komoly etnikai harcok dúltak a sze
Miután lazán és gond nélkül átgurultunk a magyar-szerb határon, a gyomor is korogni kezdett. Csurgott a nyál egy jó nagy adag pljeskavicára. Újvidék pár kilométerre volt tőlünk, így megálltunk a belvárosában egy korai ebédre. Miután kibuliztuk, hogy ne kelljen fizetni a parkolásért, nekirontottunk a
Ha a lengyelek képesek voltak az ukránokkal 2012-ben egy közös labdarúgó Európa-bajnokságot összehozni, akkor méltán érezhettük azt, hogy mi is megtudjuk rendezni a mi kis galíciai (lengyel-ukrán) körutunkat, megbolondítva jópár felvidéki (szlovákiai) nevezetességgel. Hogy miért pont ilyen körutat l
„Bárhová is utazik az ember, bármilyen tájat is fedez fel, ha ezt a barátaival együtt teszi, bárhol otthon érezheti magát.”
„Az utazás irányt mutat nekünk abban, hogy felkeltsük azt a vágyat magunkban, hogy felfedezzünk valami maradandót.”
