Nos az úgy kezdődött, hogy rám írt egy régi ismerősöm, mondván van-e kedvem vele menni még karácsony előtt Marokkóba. Nem gondolkodtam sokat, azonnal igent mondtam neki. Egy héttel indulás előtt meglepődve jutott eszembe, hogy végül a marokkói utunk telibe a karácsonyi időszakot fogja felölelni, így
Három napos program várt minket Bakuban. Itt aztán minden tetőtől-talpig le volt szervezve. Reggel érkeztünk meg a bakui vasúti pályaudvarra. A szálloda nem volt messze, így gyalog mentünk oda. Az azeriek nem bízták a véletlenre, egy nagyon elegáns szállodában lakhattunk. A reggelik nagyon finomak v
Durván huszonnégy órás utunk után azt vettem észre magamon, hogy a tbiliszi-i reptéren állok és bambán várom a poggyászomat. Marcell sem nézett ki jobban, ő már gondolatokban az ágyára gondolt. Szerencsére volt transzfer is intézve nekünk, vártak is minket: a taxis fószer és a fehérorosz srác, aki s
„Bárhová is utazik az ember, bármilyen tájat is fedez fel, ha ezt a barátaival együtt teszi, bárhol otthon érezheti magát.”
„Az utazás irányt mutat nekünk abban, hogy felkeltsük azt a vágyat magunkban, hogy felfedezzünk valami maradandót.”
