Logo
Gigászi és végtelen Portugália
2019.09.12.

Gigászi és végtelen Portugália

Szerző: Kádek Péter

Az ötlet még, hogy ideje lenne már egy luzitán kirepülésre, még Budapesten jött tavaly decemberben, a szinte már hagyománnyá vált évzáró utunkon. Miért pont Portugália – Lisszabon és környéke? Maradjunk annyiban, hogy ezen út megszervezése nem volt egy könnyű menet. Martin az útitársam ugyanis eléggé sokat utazik munkájából kifolyólag és elég konkrét elképzelései voltak, hogy melyik régió nem nagyon vonza, így eléggé nehéz dolgom volt. Küldözgettem is neki pár napon keresztül a repjegyeket az egyes desztinációkra, de igazából mindkettőnknek szinte elsőként a portugál főváros tetszett meg, mivel egyikünk se volt még alapból Portugáliában sem.

De ennyit az előzményekről, jöjjön maga az utazás! Vasárnap este indult a gépünk. Pechünkre késett egy órát. Gyorsan írtam is a szállásadónknak, hogy később érkezünk, mivel apartmanunk volt foglalva, így a recepciós is felejtős volt ebben az esetben. Bő három és fél órás repülés után meg is érkeztünk lisszaboni reptérre, ahol a leszállást követően szinte 15 percen belül már a metrót vártuk, ugyanis nem volt szükség irat ellenőrzésre a reptéren. Az épületet elhagyva 10 méter múlva már ott is volt a metró lejáró. Az automatából játszi könnyedséggel lehet venni egy feltöltő kártyát, mely 50 centbe került, majd az 1,5€ vonaljegyet megvéve röpke 15 perc múlva a központban is találtuk magunkat. Mivel már közel járt az óra az éjfélhez, el is tettük magunkat holnapra, hogy frissen rohanjuk le a várost.

Reggel megpróbáltunk a lehetőségekhez képest korán kelni, egy kis laza reggeli a városra néző panorámával kombinálva, nem is rossz. Mennünk is kellett, mert időre mentünk. Rossio téren már várt minket Krisztina, a helyi idegenvezetőnk, aki egy négy órás idegenvezetéssel készült nekünk. Persze mondtuk is neki még a kirándulás előtt, hogy nem vagyunk azok a tipikus turisták és nem nagyon érdekel minket a dátumokkal és sablon szövegekkel teli túravezetés. Vigyen bele a sűrűjébe és mutassa meg milyen Lisszabon valójában, helyi italokkal, ételekkel és érdekes helyekkel megtuningolva.

A csajszi vette az adást. Frappáns és lényegre törő idegenvezetést kaptunk tőle, megkóstoltuk a helyi meggylikőrt (zsinzsa), ami jó kis indítás volt, valamint elmondta, hogy Lisszabon a tolerancia városának is nevezik, egy két ilyen feles után is volán mögé ülhet az ember. Irány a Szent György vár alatti egyik kilátó pont (Miradouro), melyből Lisszabonban 30 darab található, így bármely irányból csodálkozhatsz a városban, persze ide is egy csak helyiek és Krisztina által ismert “titkos” felvonóval jutottunk fel. A kilátón dobtunk is egy szelfit az épp ott fényképezkedő ifjú házaspárral. Innen aztán szép a kilátás, nem is éri meg felmenni a Szent György várhoz, mert istenigazából bent tényleg nincs semmi. Csak a várfalra lehet felmenni, ahol nem sokkal szebb a kilátás, a csempével díszített óvárosra.

Indultunk is tovább, mert sok látnivaló volt még hátra. A Santa Luzia kilátó felé útba ejtettünk egy látványpékséget, ahol a helyi specialitást készítik a pastel de nata-t. A kilátóhoz érve hozzánk csatlakozott egy szó erejéig Szabolcs, aki másnap indult a híres El Camino zarándokúton, ugyanis ez Lisszabonból indul. Utunk a part felé vezetett, de előbb megálltunk kicsit feltankolni a helyi mamák által készített zsinzsára, melyet ezúttal finom portugál csokipohárban szolgáltak fel. A Comercio téren áthaladva utunk vége felé járva a lisszaboni “Váci utcán” betértünk ismét egy látványpékségbe, ahol az ország másik finomságát a pastel de bacalhau-t kóstoltuk meg, ami egy sajttal töltött tőkehal krokett. Itt el is köszöntünk Krisztinától, aki rohant is tovább, de előbb még bekarikázott a térképünkön egy pár érdekességet, amit feltétlen érdemes még megnézni a városban.

Tovább haladtunk a Belém torony felé a 13-as villamossal, melynek végállomása a Szent Jeromos-kolostor, ahonnan is a Belém torony még jó 15 perc sétára van, ahol egy “párduclány” még jobban feldobta Martinnal a napunkat.

TIPP: “Ha nem szeretnél ennyit sétálni, kapj fel egy Limes elektromos rollert és száguldj el egészen a torony lábáig. Hozzávetőlegesen 3€-t kell fizetni ezért a masináért”

A toronytól az Április 15.-i hídig vezető út számunkra röpke 5 órába telt, mivel útközben sok látnivalót, emlékművet és több száz fotó készítést kellett útba ejteni.

TIPP: “A halászok emlékművére 6€-ért lehet felmenni, de ha fiatalnak tartod magad simán eljátszhatod, hogy 25 éves vagy. Nem kérnek tőled személyit sem, így máris féláron megúszod a belépőt.”

A kolostor sajnos hétfőn zárva van, de Orsit kifaggatva csak az udvar, ami látványos és ezért ha nem fér bele időnkbe, akkor nem sokat veszítünk vele ha netán kihadjuk. Legalább megspóroltunk 13 €-ot a belépőért. A Pastéis de Belém cukrászda viszont nyitva volt, ahol is a sütit az eredeti receptúra szerint készítik, amit a legenda szerint csak 7 ember ismer. Minden nap nyitva van 8-tól este 11-ig. Mivel ez is egy eléggé híres hely a városban, szinte mindig tömve van turistával és egészen a pékség előtt kígyózik a sor. Viszont…

TIPP: “Mint azt megtudtuk Krisztinától, ezekre a népszerű helyekre vagy kora reggel, de inkább estefelé érdemes menni, mivel akkor már alig kell várni 5-10 percet.”

Mi megfogadtuk tanácsát és lám tényleg, 5 perc múlva már ettük is a sütit. Félúton voltunk a híd felé, viszont még jött a MAAT múzeum, amely egy futurisztikus épület és fel lehet ingyenesen menni a tetejére. Mondanom sem kell, hogy szép kilátás nyílik a hídra. Végre oda értünk a híd lábához. Személy szerint nem győztem vele betelni, egyszerűen egy GIGÁSZI építészeti csoda, bámulatos látvány. A naplemente és a fölötted elhúzó autók hangjának csodálatos kombinációja találkozik egymással nap, mint nap. Ránk is esteledett. Mozgalmas napon voltunk túl, el is tettük magunkat a következő napra.

A másnap kicsit szelesen indult Lisszabonban. Bepakoltunk és mentünk is átvenni a bérelt autónkat. Igen flottul ment, mondhatni az eddigi legkorrektebb átvétel volt. Egy Fiat 500-as kis autót kaptunk, de kettőnknek ez bőven elég volt.

TIPP: “Ha elég tapasztalt sofőr vagy és nem ijedsz meg a nagyvárosi forgalomtól, akkor mindenképp ajánlom, hogy bérelj egy autót mivel már 22€-tól kaphatsz egy teljes napra és ezáltal sokkal mobilisabban tudsz mozogni a környéken. Nem vagy kötve vonathoz és időhöz.”

Indultunk a Krisztus király szobor felé. Egy 110 méteres dombon magasodó 110 méteres emlékmű, amelyet a riói szobor ihletett. Az ide vezető út nem máshol, mint a GIGÁSZI Április 25-i hídon keresztül vezetett. Még a turistaáradatot megelőzve el is kattingattuk a magunk fotóit, majd száguldottunk is tovább, Tamariz Beach homokos partja felé, ahol a kis láblógatást, egy kis laza saláta – bor kombó elfogyasztása váltott fel. Bár a szél miatt az ernyő a nyakunkba szakadt és a saláta se volt a legfinomabb, de hát nem lehet mindenhol olyan fasza, mint a jó öreg montenegrói tengerparton. A Pokol szája (Boca do Inferno) innen csak 10 perc autózásra volt, ahol a sziklákat a mélyben szinte állandóan több méteres hullámok csapkodják.

A következő úticélunk az európai szárazföld legnyugatibb pontja, a Cabo da Roca volt, ahová röpke 30 perc es kanyarokkal teli út vezet. A legnyugatibb pontot jelző kereszttől jócskán el lehet még kóborogni a sziklákon, ahonnan káprázatos kilátás nyílik a VÉGTELEN óceánra. Nincs az a kép vagy videó ami át tudja adni azt az élményt, érzést amikor a szikla peremén ülsz, alattad a szakadék előtted pedig a végtelenség. A lelki feltöltődés után utunk Sintra, a kastélyokkal és palotákkal teli városába vezetett. A barlangokkal és labirintusokkal teli Quinta da Regaleira palota meglehetősen jó választás volt, ahol több mint egy órát elidőztünk, majd száguldottunk is vissza Lisszabonba, leadni a bérelt autónkat.

A szállásra visszaérve gyorsan felfrissítettük magunkat és megindultunk a város központja felé, ahol a Santa Justa lift található. Jártunk már errefelé Krisztinával, de meglehetősen hosszú volt a sor. A tanácsát megfogadva, estefelé röpke 15 perc múlva már sorra is kerültünk. Ez egy 1,5 órás sorban álláshoz képest nagyon is jó. Még csak este nyolc óra környékén járt az idő, ezért úgy döntöttük hogy bele vessük magunkat az éjszakai életbe. A Bairro Alto negyed éjszaka megtelik élettel. Megannyi szórakozóhely, bár, étterem közül válogathat aki ide jön. Martinnal egy hangulatos bárt választottunk egy laza kis sör – desperados kombóra.

Utolsó napunkat sem apróztuk el, mivel Lisszabonban látnivalóból sosincs hiány, de most a lazulás és nyugis városnézés volt cél. A 28-as villamos a város egyik ikonikus látványossága, amely már több mint 145 éve járja a város utcáit. Nagyon népszerű a turisták és a helyi lakosok körében is, mivel olyan útvonalakon jár, ahol semmilyen más tömegközlekedési eszköz nem. Vannak olyan utcák, ahol annyira közel megy a falhoz, hogy ha kinyújtod a kezed, akkor megtudod érinteni. Nagy meglepetés ért, mikor a villamos kiinduló pontjához érve egy kb. 80 méteres sor fogadott minket. Itt nem nagyon jött be, hogy viszonylag korán érkeztünk, mivel ezek az emberek már legalább 8-tól ott szobroztak. Ha ülőhelyet szeretnél magadnak a villamoson akkor nyugodtan várd ki a sort, viszont…

TIPP: “Ha nem vagy túl válogatós és bevállalod hogy állni fogsz a villamoson, ami személy szerint sokkal jobb élmény, akkor megelőzheted az egész sort és egyből felszállhatsz a villamosra.”

Mi persze éltünk a lehetőséggel. 5 perc múlva már a villamoson zötykölődtünk, méghozzá az első sorban. Ez a megoldás az végett is nagyon jó, mert aki elől ült és jött a következő megállónál felszálló portugál nénike, szinte szemmel tudott volna ölni, ha nem állsz fel és adod át az ülőhelyed neki. Nagy élmény volt a villamoson utazni. Főleg az végett is, mert szerintem nagy ritkaság kifogni egy olyan villamosvezetőt aki ekkora show-t csinál vezetés közben. A végállomás az Örömök temetőjénél van ahol egy rövid sétát megéri tenni.

Innen olyan 20 perc sétára van az LX Factory. Itt a helyi fiatal vállalkozók és kézművesek prezentálják magukat. Megtalálható az egyedi bútoroktól kezdve ruhákon, szuveníreken át a kézműves hamburgerekig minden. Én egy hot-dog mellett tettem le a voksom, persze egyedi, helyi ízekkel újragondolva. Ezután pihenésképp kiültünk bámészkodni a partra. A GIGÁSZI híd továbbra is bámulatba ejtett. Ha már ilyen szép a kilátás akkor fel is kaptunk Martinnal egy-egy elektromos rollert és a parton végig száguldva egészen a Time Out Market-ig meg sem álltunk. Aki szereti a hasát, annak ez a hely telitalálat, mivel az összes komolyabb étterem képviselteti magát mini verzióban.

Az Eduardo VII parkból fantasztikus kilátás nyílik a városközpontra, bár a parkra ráférne egy kis gyomlálás, de ezt a kis részletet leszámítva megéri ide is elnézni. Végig sétálni a parkon, majd a város központig jó kis program. Pláne, ha útközben elcsíped éppen a Sikló járatot, amivel fel tudsz jutni egy újabb kilátó pontig. Napunkat az oszlopok mólójánál fejeztük be. Éppen elcsíptük a naplementét. Tökéletes befejezése volt a háromnapos portugál kirándulásunknak. A szálláson felkaptuk a csomagjainkat és mentünk a reptérre, persze ahogy kezdődött úgy ért véget, vagyis 1 órás késéssel indultuk ismét. De így kerek a történet.

Ha egy mondatban kéne jellemeznem a várost, akkor a következő lenne az: Végtelenül toleráns, finom, gigászi, dombos és bámulatos, a környéke pedig végtelen és magávalragadó. Hamarosan vissza fogok ide jönni ezt már biztosan tudom, mivel Lisszabon tartogat pár meglepetést még számomra.

Kádek Péter


Címkék: , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , ,